A hazám és az otthonom címmel írt egy csodálatos – az egyszerűség kedvéért –: memoárt Jehan Paumero, akit Magyarországon leginkább koncertszervezőként ismernek a, khm, popszakmában – bár ma már jellemzően nem ezt az iparágat űzi. Jehannal, akinek nevét legalább annyira nehéz kimondani, mint franciának azt, hogy „egészségedre”, a Pop Eye társalapítója, Pritz Péter, Bukowski magyar hangja fog beszélgetni fantasztikusan jól megírt könyvéről. A könyvbemutató Veszprémben, a Papírkutyában, július 18-án, pénteken, 5 órakor lesz. Gyertek nevetni.

Jehan Paumero franciatanár, koncertszervező, zenész, digitális zenemegosztási főfelügyelő – és mostantól író – 2003 óta él ebben a mi kis furcsa országunkban, és miután már annyi időt élt itthon, mint otthon, Franciaországban, közelebbről: Cognac-ban – nyilván, elérkezettnek látta az időt, hogy összegezze azt, mit tapasztalt eddig itt, és mit tapasztalt eddig ott. És teszi ezt magyarul fantasztikusan jól megírva, francia eleganciával, humorral, és olyan mondatfűzéssel, olyan hangulatos, a lényeget annyira finoman megragadó leírásokkal, legyen szó kocsmákról, emberekről, vonatállomásokról, zenéről, bármiről, hogy egyszerűen nem lehet letenni a könyvet. De tényleg, a vécére is úgy mentem ki, hogy közben olvastam. És, ahogy a könyv alcíme is mondja: „Magyarország egy francia szemüvegén át” – egy kicsit tényleg olyan az élmény, mintha a saját életünket – illetve annak elmúlt huszonegynéhány évét – látnánk viszont egy másik kameraállásból – történetesen egy francia srác kameraállásából.

Amellett, hogy olyan olvasmányos az írás, és úgy költözik belénk, mint azok a könyvek, amiket anno gyerekkorunkban a Balatonon olvastunk a nyaralás alatt, mint mondjuk a Tüskevár, vagy a Winnetou-könyvek, nagyon vicces is, olyannyira, hogy gyakran hangosan fel lehet rajta röhögni.

Na ennek a kötetnek, Jehan Paumero: A hazám és az otthonom című könyvének lesz a bemutatója Veszprémben, a Papírkutyában, július 18-án, pénteken, 5 órakor.

Vicces lesz, ezt garantáljuk. Mindenkit szeretettel várunk!

A könyvbemutató Facebook-eseménye.

És akkor bővebben a könyvről:

A huszonkét éves francia fiatalembert telefonon felhívják, hogy korábban elutasított ösztöndíjkérelmét egy váratlanul felszabaduló hely miatt mégis elfogadják, ha azonnal igent mond. Egy számára ismeretlen városba, Pécsre mehetne tanítani. Magyarországi élménye van már, mert előző évben egy hetet átbulizott a „Tzigeten”, a szülei lakásában található bélyegnyi méretű térképen pedig azt látja, Budapest mellett még egy város, Pécs neve szerepel. Igent mond. Még nem tudja, de a jövőjéről, a sorsáról dönt. 

Több, mint két évtized telt el, az immár középkorú „fiatalember” azóta is Pécsett él. Élete első felét otthon töltötte, másik felét immár itthon. És most megírja ezt a második felét magyarul (!) majdani unokáinak – és nekünk, magyar honfitársainak, hogyan lát ő bennünket. Miközben megéljük, milyen ostobák, érthetetlenek, kaotikusak, elviselhetetlenek, ugyanakkor rafináltak, szellemesek, tán még szeretni valóak is vagyunk, nevetünk, megdöbbenünk, elcsodálkozunk, és szétárad bennünk a jóleső, ismerős érzés: ennek a francia-magyar embertársunknak örkényi tótágast sem kell állnia ahhoz, hogy groteszk módon lásson és elfogadjon bennünket és köztünk önmagát. – Bérczes László     

„Annyi mindent láttam egzotikusnak akkor. Végre megtudhattam, milyen lehetett a hetvenes évek esztétikája. Minden úgy nézett ki, mint a szüleim régi fényképeinek háttere: a buszok, a bútorok, a bajuszok, a büfék. A szokatlant hamar kiegészítette a bizarr: a vonalkódos matrica a kenyéren, a magyarok gálánssága (de, de), meg az, hogy egy pincér simán elküldhet egy vendéget a fenébe, ha olyan kedve van. Mókás volt, hogy See ya-t mondanak az emberek, ha találkoznak, és Helló-t, ha elköszönnek egymástól. 

Szerettem, hogy az emberek nem házibulikban gyűlnek össze, hanem kocsmákban, mert még elérhető áron van a sör. Nem úgy, mint otthon. Szerettem, hogy az emberek a szemembe néznek az utcán. Szerettem, hogy jóval kevesebb itt a tabu, mint nálunk.”  

Ha nem tudsz eljönni a könyvbemutatóra, ne keresd a könyvet, itt van.