Az Inota Fesztivál 2023-ban debütált, majd tavaly fesztiválnak nevezhető esemény ugyan nem volt az egykori erőműkomplexumban, de azért egy komoly technót Focus néven tartottak, idén pedig kéthetes fényművészeti kiállítás végén jön az újabb fesztivál, ami az ígéret szerint „olyan előadókat hoz el, akik nem csupán reagálnak a kortárs klubzene alakulására, hanem aktívan formálják annak jövőjét”.

A pontos dátum 2025. augusztus 28–30., helyszín pedig a Budapesttől alig egy órára lévő, Veszprém megyei Inota, pontosabban az annak a közelében terpeszkedő, kiszuperált hőerőmű. Maga ez a hely súlyos indusztrialitásával az elektronikus zene és azon belül is a techno stílus egyik legősibb-leghitelesebb helyszíntípusa, a szervező NVC pedig ehhez méltó line-upot hozott össze erre a nyárzáró három napra, amiben idén is partner volt az Inotát immár szokásosan támogató (Magyar) Telekom. Nem mellesleg a telkócég nemzetközi elektronikus zenei brandje, az Electronic Beats hazai dolgait kezdettől az NVC üzemelteti, szakmai partnerként is, nem csak projektszinten.

És ha eléggé odateszed, vagy inkább: ha kellően felszabadítod magad, Inotán tényleg katartikusan zárhatod a nyarat. Például nyoma sincs a helyen ugyanis víznek/strandnak, ami siralmasan eszedbe juttathatná, hogy bizony ez a nyár is úgy ment el, hogy föl se tűnt. Ha pedig meguntad a „konvencionális” fesztiválok mezei hangulatát, meg a szokásos-lötyögős magyar/bármilyen altert, akkor a hőerőmű lenyűgöző művészeti installációi és iránymutató elektronikus zenéje miatt nem lehet több kérdésed-kétséged, hogy minek menj oda.

Kiragadott részletek

A fellépők között ott lesz a kísérletező, műfaji határokat mesterien feszegető Actress, ami az elbűvölő Deva és a vérprofi Zságer Balázs izgalmas kollaborációja. Az Aka Hex pompás nemzetközisége is feltűnő – ugyanis a svájci-nepáli Aïsha Devi és a kenyai Slikback közös projektje –, de a sci-fi-világokat idéző zenéjük sem éppen átlagos. Még inkább arcleszakadtan és bizsergető várakozással állunk Mary Lattimore Los Angeles-i hárfaművész trillázó hangkompozíciói elébe.

De Pablo Bozzi euforikus house- és italo-infúziós szettje is megérik a pénzét. Na, meg a Curses sajátosan sötét-romantikus atmoszférája. Nem beszélve az őstechnós Luke Slater legendás Planetary Assault Systemséről, ami a dicséretesen sok újdonász fellépő között a techno időtlenségét testesíti meg a programban.

Az újhullámosok közül a Future.666 négy lemezjátszóval bűvészkedik majd groovysan, de a szintén Berlinből érkezik Dina is, aki a trance-esen lírai zenéje kellően gyors is. Itthon először láthatjuk-hallhatjuk LDS-t, aki nemrég valósággal berobbant a szcénába: muzsikája gyors, pszichedelikus és kifejezetten innovatív. A nagyon erős grúz (nem, nem „georgiai” – már csak azért sem, mert akkor összetéveszthető lenne az USA-állammal) elektroszíntér pedig a főváros Tbilisziből, a hovatovább a szcéna világsztárjának mondható Yanamastével képviselteti magát.

A feltörekvőket pedig többek között a technós-feszes trance-szel operáló Audrey Danza és Dogheadsurigeri, meg a funkcionális és absztrakt Cryptofauna. Az erőmű peremén kialakított új helyszínt Madmatik avatja ún. tribalmentaltechnóval. De muszáj említeni az amerikai Krista Bourgeois-t is, mert ő tényleg képes újraértelmezni a hardcoretechnót, maga tervezte moduláris szintetizátorával.

A hazai felhozatalból kiemeljük a jazzt hiphoppal vegyítő Jazzbois-t, meg az instrumentális posztrockegyüttest, a Törzset. A Decolonize Your Mind Society is igazán egzotikus zenei élménynek ígérkezik – hiszen amerikai minimalizmusból és pszichedelikus-rituális zenékből merítkezik.

A fényírók már várnak

Az erőműben már több mint másfél héttel a fesztivál előtt megnyílt a legnevesebb külföldi és magyar fényművészeinek kiállítása, melynek keretében digitális kalligráfiával és transzcendens fénykompozíciókkal mutatják meg a technológia és humánum találkozásának legjobb arcát.

A művek jelentős része természeti jelenségekre és folyamatokra fókuszál, középpontba helyezve azok élő szépségét, monumentálisát, vagy akár fenyegető és destruktív voltát. Jó példa rá, hogy mindez így együtt, egyetlen alkotásba is belesűríthető Niko Tiainen ritmikusan szinkronizált, majd fokozatosan széthulló fény- és hangmintái, ami az élővilág diverzitásának drasztikus csökkenését illusztrálja – Fading Remanence című projektje fényérzékeny virágklasztereivel érző ökoszisztémát rak a befogadó elé, ezzel az illúzióval ágyazva meg a pusztulással való szembesülés sokkhatásának.

De láthatunk majd olyan gépi installációt is, amely piezokristályok segítségével, valós idejű villámlásadatokból generál hang- és fényvillanásokat. Vigh Violetta Észlelőkertjén át pedig a belső viharokat/viharainkat is tanulmányozhatjuk. De az se hangzik rosszul, hogy az objektív valóságtól fokozatosan torzuló érzékelést tapasztalhatunk meg Robin Beekman Parallels című terében. Hasonlóan a Collectif Scale lélegző szoborként működő kinetikus installációja, Alberto Novello foszforeszkáló fényfestése és a spanyol Spy hipnotikusan lebegő folyosói és oszlopai mind-mind az érzékelés határait feszegeti.

Jegyek