A Kneecap nemcsak provokálni tud, hanem megríkatni is
A depresszióval, a veszteséggel és az öngyilkossággal foglalkozó drámai hangvételű szám, az Irish Goodbye, melyben Kae Tempest a közreműködő, kapott...
Isten éltesse még jó sokáig az egyik legkiválóbb reneszánszembert, akit csak hordott a hátán a Föld. Az 1946 december 30-án született Patti Smith dalszerző-énekes, író és költő, ráadásul még fest is, meg fotózni is szokott. 1975 óta ad ki nagylemezeket, eddig összesen tizenegyet: nyolcat szólóban és hármat a Patti Smith Group élén. Eddig utolsó albuma 2012-ben jelent meg Banga címmel. Reméljük, jó sokáig fog még élni, és hogy addig készít még pár lemezt is. De olvashatjuk is őt, hisz magyarul is megjelentek már kötetei, szám szerint kettő, a Kölykök 2022-ben, majd idén pedig az Angyalok kenyere.
2016-ban, amikor Bob Dylannek ítélték oda az irodalmi Nobel-díjat, Patti Smith is részt vett a stockholmi ceremónián, és a műsor részeként előadta Dylan egyik legjobb és legismertebb dalát, az A Hard Rain’s A-Gonna Fallt. (Még hibázott is egyet előadás közben, de még ezt is olyan csodásan tette.) Mi most ezzel a dallal köszöntjük őt a születésnapján, és azért ezzel, mert az irodalmi Nobelt ebben az évben a mi Krasznahorkai Lászlónk kapta, akinek ugyan Patti Smith nem énekelt a ceremónián, de nagy rajongója és jól is ismerik egymást.
De azért, hogy szó ne érje a ház elejét, kaptok egy saját Patti Smith dalt is, ami amolyan ars poeticája is lehetne ennek a csodálatos embernek, aki aktivistaként mindig kiállt a szegények, az elesettek, meg úgy általában a hétköznapi emberek és az ő elvehetetlen jogaik mellett.