Az űrkorszak az egész világon átalakította a gondolkodást a valóságról, térről és időről. Az űrből nézve új látvány tárult az emberek szeme elé a távoli földgolyóról, új jelentést kapott a határtalanság, a hősiesség. Világszerte megváltoztak a képek és a képzetek, és mindenekelőtt a képzelet előtt nyíltak új távlatok. Az átrendeződés tükröződött a fogalmakban és a jövővel kapcsolatos várakozásokban, a lelkesedésben és a félelemben. Az emberek az addigi megszabott határaikat feszegették, és a vasfüggöny mögött élő Magyarország tudósai sem kívántak beletörődni a le- és kimaradásukba. Így sikerült maradandó értékeket teremteni a munkájukkal. A korszakról szóló kiállítás július 31-ig látható a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumában.

Az Irány a Galaxis! kiállítás az 1957-tel, az első szputnyik fellövésével kezdődő űrkorszakban (ahogy akkor mondták, „az űrkorszak hajnalától”) vizsgálja a tudomány és a technika átalakulását, illetve a képzelet és a valóság új viszonyának lenyomatait a kultúra különböző területein. Bár a felfedezésre, meghódításra váró világűr az elképzelések szerint nemzetek felett állt, a tárlat mindezt a Föld egyetlen pontjáról, egyetlen látószögből, Magyarország összefüggésében vizsgálja.

A középpontban az űrhajó és az űrhajós áll: a Vosztoktól és Gagarintól kezdve, a Holdra szállás szemléleti fordulatán át egészen a magyar űrvágyak beteljesüléséig, Farkas Bertalan visszaérkezéséig és ünnepléséig. A kiállításon megjelennek az űrt megjárt tárgyak, az űrhajóskultuszhoz kapcsolódó képek, a korszak főhőseivel (többek között Farkas Bertalannal, az első magyar űrhajóssal) és mellékszereplőivel készült videóinterjúk mellett a tudományos kutatások dokumentumai, az űrkorszak lenyomatai a nyilvános és privát terekben.

Az első szputnyiktól Farkas Bertalan űrrepüléséig

Az 1957-ben felbocsátott Szputnyik–1 nem csupán technikai áttörést jelentett, hanem egy új geopolitikai korszak nyitányát is. A hidegháború idején a világűr a két szuperhatalom versengésének szimbolikus és stratégiai terepévé vált. Jurij Gagarin 1961-es repülése világszerte a szovjet tudományos fölény bizonyítékaként jelent meg, míg az Egyesült Államok az Apollo-programmal válaszolt, amelynek csúcspontja az 1969-es Holdra szállás volt. A kozmosz meghódítása egyszerre jelentett presztízsharcot, technológiai innovációt és a jövő feletti szimbolikus uralmat. A hetvenes években az enyhülés jeleként megvalósult a Szojuz–Apollo közös küldetés, ugyanakkor az űr katonai szerepe – a műholdas felderítés és a rakétatechnológia révén – végig meghatározó maradt.

A kiállítás mindezt nem pusztán kronologikus áttekintésben, hanem korabeli fotók és filmhíradó-részletek segítségével teszi átélhetővé: a látogatók az archív mozgóképeken keresztül követhetik végig az űrverseny alakulását, az ünnepélyes pillanatokat, a politikai deklarációkat és a diadalmas visszatéréseket. A propagandisztikus hangvételű tudósítások egyszerre tükrözik a korszak lelkesedését és ideológiai kereteit. Ezzel párhuzamosan a kiállított karikatúrák azt mutatják meg, miként csapódtak le ezek a világesemények a magyar köztudatban: hogyan jelent meg a szuperhatalmak rivalizálása a humor, az irónia és a mindennapi politikai reflexió nyelvén. A rajzok és képi kommentárok érzékletesen jelzik, hogy az űrverseny nemcsak a nagyhatalmi stratégia szintjén, hanem a hétköznapi gondolkodásban is jelen volt, alakítva a jövőről, a technikáról és a világrendről alkotott elképzeléseket.

Magyarország az 1960-as évektől kapcsolódott be az űrkutatás nemzetközi vérkeringésébe a szovjet vezetésű Interkozmosz program keretében. A hazai kutatóintézetek – köztük a KFKI – kozmikus sugárzásmérő és anyagtudományi műszereket fejlesztettek, amelyek szovjet műholdakon és űrállomásokon működtek. A magyar ipar is kivette részét a munkából: a precíziós optikai és elektronikai eszközök gyártása nemzetközi elismerést hozott. A szombathelyi Gothard Obszervatórium és a penci Kozmikus Geodéziai Obszervatórium a műholdmegfigyelés és a geodéziai kutatások kiemelt központjaivá váltak, bizonyítva, hogy egy kis ország is jelentős szerepet játszhat a globális tudományos együttműködésben.

A magyar űrkorszak emblematikus pillanata Farkas Bertalan 1980-as űrrepülése volt. A Szojuz–36 fedélzetén a magyar űrhajós tudományos kísérleteket végzett, köztük orvosbiológiai és anyagtudományi vizsgálatokat. A küldetés révén Magyarország a hetedik nemzetként jutott el az űrbe. A hazatérést országos ünneplés kísérte: Farkas Bertalan alakja összefonódott a tudományos teljesítménnyel, a nemzeti büszkeséggel, miközben a korszak politikai szimbólumává is vált. Az űrrepüléshez kapcsolódó tárgykultúra gazdag válogatása is látható a kiállításon: a korszak napilapjai és relikviái mellett olyan ikonikus darabok, mint az űrhajós TV Maci figurája, az űrutazáshoz fejlesztett ételek, valamint képeslapok, bélyegek és jelvények – mindazok a tárgyak, amelyek egyszerre szolgálták a tudományos teljesítmény népszerűsítését és váltak a mindennapi emlékezet részévé.

A kiállítás külön figyelmet fordít arra, miként szőtte át az űrkorszak a mindennapokat. A játékok, dísztárgyak, plakátok és bútorok az űr iránti lelkesedést közvetítették, az űrhajós figurája pedig a hősiesség és a modernitás jelképévé vált. Mindezt komplexen berendezett enteriőrök teszik átélhetővé: a látogatók egy korabeli nappali és egy gyerekszoba rekonstruált terében ismerhetik meg, hogyan jelent meg az űrkorszak vizuális világa, tárgykultúrája az otthonokban. A tárlat emellett megidézi a tihanyi MSZMP pártüdülő egyik helyiségét is, ahol 1980 nyarán Farkas Bertalan és Valerij Kubaszov, a két tartalék, Magyari Béla és Vlagyimir Dzsanibekov, valamint a közös űrrepülés földi repülésirányító parancsnoka, Alekszej Jeliszejev két hetet töltött pihenéssel.

A kulturális lenyomatok legalább ilyen jelentősek. A science fiction irodalom és a népszerű tudományos kiadványok új nyelvet adtak a jövőről való gondolkodásnak. A hazai olvasóközönség számára meghatározó fórummá vált a Galaktika, amely nemcsak a nemzetközi sci-fi irodalom legjavát közvetítette, hanem teret adott a magyar szerzőknek és a tudományos-ismeretterjesztő írásoknak is. Magyarországon a film és televízió látványvilága a technikai lehetőségek határain belül, mégis merészen formálta a kozmoszról alkotott képet. A Pirx kalandjai vagy a Mézga Aladár különös kalandjai a családi televíziózás keretei között vitte el a nézőket a jövőbe és a világűrbe, humorral és fantáziával ötvözve a tudományos-fantasztikus elemeket.

Az űrkorszak a zenében is visszhangra talált. A komolyzenében a kortárs szerzők – mint Eötvös Péter – a kozmikus távlat, a végtelen tér és az ismeretlen hangzásvilág zenei megfogalmazásával kísérleteztek, míg a pop- és rockzene képviselői (a kiállításon többek között Szűcs Judith, a Hungária, az Apostol, az Omega vagy a Mini együttes) az elektronikus hangzások, a futurisztikus színpadképek és dalszövegek révén a fiatal generációk számára tették vonzóvá a világűr képzetét. A képzőművészetben és az alkalmazott grafikában az űresztétika sajátos vizuális kultúrát teremtett – többek között Helényi Tibor plakátjaitól Korga György könyvborító-terveiig. Az űrkorszak így nem csupán technikai és politikai jelenség volt, hanem átfogó kulturális tapasztalat, amely mélyen beépült a korszak vizuális, zenei és irodalmi emlékezetébe.

Az Irány a Galaxis! kiállítás július 31-ig látható a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumában.

Jegyek

Enteriőr- és rendezvényfotók: Keppel Ákos, Szebellédi Attila / BTM