A hír: április 17-én végre megjelent a Tomora, vagyis Tom Rowlands (The Chemical Brothers) és Aurora közös bemutatkozó nagylemeze Come Closer címmel. Kíváncsian vártuk, hogy az előzetesen megjelent, igen ígéretes kezdeteket a a mű visszaigazolja-e, és hát most mit kerülgessük a forró kását? A Come Closer mesteri alkotás, két ember tökéletes pillanatban megtörtént találkozásának végeredménye, zenei lenyomata, amihez majd azért lesz jó visszatérni a jövőben újra és újra, mert ez a lélekemelő 55 perc mindig kimossa az emberből a mocskot, a felesleget, a mérget, mindazt, ami nem oda való, és csak a mindent betöltő, melegítő fény marad a helyében. A Come Closer az a fajta lemez, amit a hallgatása közben többször is megköszön magában az ember, mert kölcsönhatásba léphet vele; a Come Closer újbóli beavatás egy ősrégi igazságba: csak varázsos zene meg tánc kell a pillanat megéléséhez, hogy aztán a zsigedeiben is érezd, hogy mennyire élsz.

A Tomora zenéje törzsi zene. Mert a Tomora egy törzs. Akárcsak a The Chemical Brothers (vagy a nyáron a Szigeten fellépő Underworld). A zene, közelebbről is a techno (értsd: elektronikus zene), és az arra kitörő eksztatikus tánc akkor is működik, ha csak magadban, otthon gyakorlod a vallást, de tömegben, élőben egyenesen érzékelésen túli élmény. Nemcsak utazás, mint a lemez, hanem katarzist okozó közösségi élmény is. Amikor a végén megtörténik a csoda, már más ember vagy, kicsit vagy nagyon – ez tőled függ – újjászülettél.

A zenék nagy része általában táncba hívó. Rázd a segged vagy a hajad, bólogass vagy csípőzz. Egyet jobbra, egyet balra. A Tomoránál nincsenek megkoreografált tánclépések, se kötelező elemek, még a táncparkett szélei se éles kontúrúak. Csak csússz bele, enged, hogy átjárjon és megtisztítson, ennyi a lényeg, minden más megy magától. Az öröm egyre nagyobb lesz, te pedig egyre felszabadultabb, és egy idő után már az ösztönös mozgás visz magával. Csak sodor, de te tudod, hogy végig jó lesz.

Sosem volt titok, hogy a The Chemical Brothers az egyik kedvenc zenekarom. A mai napig hallgatom őket, és a mai napig reménykedem abban, hogy visszatérnek egy olyan erős lemezzel, mint amilyen az első 5 volt (de említhetném még a Loops Of Fury EP-t is). 2005-ig a The Chemical Brothers hibátlan teljesítményt nyújtott, és ugyan azóta is szorgosan hallgatom őket, de az újabb lemezeket már csak ritkán veszem elő újra, inkább számokat róluk. Egyébként pedig az első 5 lemez valamelyike. Most viszont, ha nem is úgy, ahogy eredetileg képzeltem, megkaptam azt, amit már oly régóta vártam. Csak az előadó neve most az, hogy Tomora, és mindössze az egyik Chemical bros a tagja a duónak (Tom Rowlands), a másik fele pedig egy norvég dalszerző-énekes, Aurora, aki nemcsak a dallamokkal bánik úgy, mint más senki, hanem a hangjával is. Itt nem öncélúan használják a különféle hangtorzító eszközöket és kütyüket, és csak azért, mert divat és menő, hanem mert pontosan oda illő, mert az szükséges a kellő hatás eléréséhez, és nem más. Eskü, de mintha a Come Closer albumon 3-4 különböző énekes váltogatná egymást a dalokban, miközben mindegyiket Aurora énekli.

A Tomorában két generáció találkozik egymással. Aurora még nincs 30, Tom Rowlands viszont már pár éve elhagyta az 50-et. Lehetnének apa és lánya, vagy nagybácsi és unokahúg. A tapasztalat ereje és az ifjonti energia olyan pontosan, illesztékről illesztékre kapcsolódik össze, mintha csak erre lettek volna elrendelve. A Come Closer albumot hallgatva sok minden más zene, szám és lemez az eszembe jut, miközben sem ezekre, sem másokra, sőt semmire sem hasonlít. Nálam ez a kivételesség jele. Hiába ugrik be egyik dalról a korai Velvet Underground, a habitusról Bowie Berlin-korszaka, a Sound+Vision világa, egy másik számról meg a Cocteau Twins, a Stereolab, a Massive Attack vagy Kate Bush, és persze ott van még a The Chemical Brothers, valamint Björk első 3 albuma, ami szintén vastagon benne van a Tomora zenéjében, nem beszélve az Underworldről, a végeredménybe ugyanakkor egyik sem fér bele igazán és a végeredmény sem szuszakolható bele egyik-másik hatás mögé. Önmagában áll – de azért vannak rokonai és barátai is.

A lemez rövid intrójában földöntúli hangok szólítanak: kérlek, jöjj közelebb! Akár még ijesztő is lehetne, de persze elsőre minden ijesztő, amit nem ismer az ember, és akkor is az, ha aztán bebizonyosodik, hogy semmi okunk nem volt a félelemre. Az erre következő címadó szám pedig pont ezt bizonyítja: itt jó lesz neked, szép lesz neked, megtisztító erejű lesz neked. A dal katartikus erővel, gyönyörűen békíti meg összes maradék ellenállásunkat. A közepén szó szerint robban, magától megnyílnak az abalkok, és bezúdul kintről a végtelen. A végére megtérsz a dalhoz (és a Tomorához), miközben a lemeznek még csak az elején jársz.

A Tomora album óvatoan pörög fel. A nyers A Boy Like You-ra még csak bólogatsz, de már érzed, hogy közeleg a tánc. Ami a programadó Ring The Alarmmal elkezdődik, hogy aztán a felhők között szlalomozó My Baby-vel folytatódjon; már egészen magasan járunk, belátni szinte az egész tájat alattunk. A Have You Seen Me Dance Alone? jogos kérdés, miközben ereszkedünk lefelé. Mégiscsak egy törzsből valók vagyunk, táncoljunk hát együtt. Ez a dal az egyetlen, ami talán furán kilógna egy The Chemical Brothers nagylemezről. Mintha valami angol nyelven előadott, elektro-fado szólna a hangszóróból. A korábban már megjelent Somewhere Else és az azt követő I Drink The Light visszamozgat az eszktázisba, a táncos utazásba. Ezek az album legslágeresebb számai, indokolt az összekapaszkodás, a közös ugrálás-hullámzás a szélvészben.

Az utolsó számot megelőző hármas (Wavelenghts, Side By Side és The Thing) az ambient-downtempo-experimentális elektronika háromszögében áll, gyönyörű tétel mindhárom, főleg a harmadik, ami a Massive Attack legszebb pillanatai mellett említhető. Folyékony, forró faggyú helyett meleg könnypatakok csorognak le a gyertyák testén, az öröm könnyei, aminek még a sötét fellegek se tudják az útját állni. Győz a fény. A jutalom, a katarzis 5 perc 14 másodpercig kitartott pillanata pedig, a záró In A Minute. Amire már mindenki ugrál, és sikít a boldogságtól, az univerzum közepén. És ahányan csak csináljuk, annyi a középpont. Gyere közelebb, és meglátod: