Ha akkora eufória nem is volt az Európa Kiadó koncertjén csütörtök este, mint április 12-én éjjel Budapesten (azt érthető okokból nem is lehet überelni), így is igazi örömünnep volt Menyhárt Jenő és zenekarának fellépése a 23-ik születésnapját ünneplő A38 Hajón ‒ ami kiderül az alábbi koncertvideókból is.  

Az Európa Kiadó és az A38 története szorosan összefonódik – legalábbis 2003. április 30-ika, a Hajó megnyitásának pillanata óta, hisz a Kiadó 1981-ben alakult, így akkoriban ott még nem léphettek fel. A sors és a történelem kifürkészhetetlen útjai hozták úgy, hogy Magyarország a következő évben, 2004. május 1-én csatlakozott az EU-hoz, amit a Hajó egy, a saját születésnapján, április 30-án éjfélkor kezdődő születésnapi-történelmi zsúrral ünnepelt, valamint egy azóta is feledhetetlen Európa Kiadó-koncerttel (amit utána még két fellépés követett).

Az idei, 23-ik születésnapjára az A38 – az Európa Kiadó-rajongók szerencséjére – sokadjára is Menyhárt Jenőt és zenekarát kérte fel, hogy együtt ünnepeljék velük a jeles évfordulót. Nyilvánvalóan, amikor ezt a koncertet lekötötték, még nem lehetett tudni, hogy április 12-én végre új időszámítás, kormány- és remélhetőleg rendszerváltás kezdődik ebben az országban. De mivel így alakultak a dolgok, egy rendes Európa Kiadó- és A38-rajongó nem is kérhetett volna jobb, felemelőbb programot ennél.

Az elegáns gesztusok és a felnőtt férfihoz méltó finom távolságtartás embereként, Menyhárt Jenő a kormány- és rendszerváltáshoz nem fűzött kommentárt a színpadról ‒ megtették azt helyette dalai és dalainak szövegei ezen az estén is. Felemelő belegondolni, hogy Menyhárt Jenő személyében most már (bruttó) 45 éve olyan embert tisztelhetünk és szerethetünk, aki művészetében soha semmilyen kompromisszumot nem engedett meg, akárki is volt hatalmon, és aki olyan dalokat írt, amik (jellemző módon inkább áttételesen, művészi módon) bontották a fennálló rendszert (rendszereket), és amik olyan hatással bírtak és bírnak a mai napig, hogy egyfajta erkölcsi útmutatást és bajtársi támaszt is nyújtottak, nyújtanak lassan fél évszázada.

Ugyan az EU-csatlakozásos bulit megemlítette Jenő, ami a koncert estéjén napra pontosan 22 éve zajlott az A38-on, de ahhoz, hogy a jelenlegi politikai viszonyokra reagáljon, elég volt elővennie egy-két régi, ritkábban játszott dalt, illetve elég volt előadnia kedvenc számainkat, amiknek örök érvényű sorai (újfent) újabb értelmezést nyertek, újabb felhangot, újabb csavart kaptak. A Mocskos idők mára (tegnapra) gyakorlatilag végképp elnyerte azt a státuszát, hogy azt bármilyen fennálló rendszer ellen fel lehet mutatni, be lehet vetni. Aki ismeri az Európa Kiadót, tudja, hogy először az hangzik el a dalban, hogy: „Helló, bébi, kezdjük újra”, majd az: „Bárhogy is volt, kezdjük újra”, majd a végén az a sor, amit a Hajón mindenki egy emberként várt, üdvözölt, és üvöltött: „Hölgyeim és uraim, kezdjük újra!” Egyszerűen nem lehetett nem a jelenlegi helyzetre asszociálni e sorok kapcsán.  Részemről én az elmúlt évtizedek történései után ennyivel ki is egyezek: „Hölgyeim és uraim, kezdjük újra!”

Tényleg felemelő, hogy ez az ember még köztünk jár, alkot és koncertezik, lehet vele beszélgetni, szerencsés esetben eszmét cserélni, ahogy felemelő az is, hogy koncertjein újra és újra ki tud ragadni magunkat a saját jelenünkből, nyomorunkból, akárminkből, és újra és újra megmerítkezhetünk művészetének feloldozó erejű mondanivalójában.

„Olyan már mit egy menekült tábor, mindenki itt van, aki nem elég bátor” – ez a sor is kapott egy új felhangot, arról nem is beszélve, hogy: „ugyanaz a város, de mégsem ugyanaz az ország!” És azt már csak remélni tudjuk, hogy az a sor, hogy: „A jövő itt van és sose lesz vége” mostantól nem lesz annyira baljóslatú, mint eddig volt.

Amellett, hogy sok régi dal sok sora nyert néhány pillanatra új értelmet – amiről a költő nem tehet –, a koncert programjában egyetlen számban éreztem olyan tudatos választást, ami a jelenlegi helyzetre, fennállásra, fennforgásra utal, ez pedig a Fiatal magyarok volt, amit amennyire én tudom, jó régen nem játszottak már élőben.

A dal szövege annyira szépen rímel az elmúlt hetek, hónapok történéseire, hogy nem lehetett véletlen választás:

„Fiatal magyarok rázzák az utcát,
Budapest remeg, és maguk se tudják,
Hogy ezt a rezgést melyikük hozta,
A külvárosból a belvárosba.”

A rendszerváltós vehemencián túl azért volt felemelő ez a koncert, mert Menyhárt Jenő mostani zenekara – Bujdosó János – gitár, Herr András – basszusgitár, Kálmán András – billenytűk, Gyenge Lajos – dob – már-már fokozhatatlan módon, egyre jobb formában van. Olyan dinamikával, összeszokottsággal (de mégsem rutinból) játszották a dalokat, amiket közben itt-ott váratlanul nagyon szép megoldásokkal díszítettek is, hogy attól konkrétan egyszer-kétszer elsírtam magam az amúgy is felfokozott érzelmi állapotban. Hogy (bruttó) 45 év után a színpadon (mert ugye volt egy jó hosszú kihagyás az EK történetében) még ilyen lelkesedéssel, átéléssel, elánnal, elszántsággal játsszon és vezesse zenekarát egy ember, az egyszerűen lehengerlő és példamutató. Nemcsak a zenészeknek, az átlag civileknek is.

Emellett fantasztikusan jó érzékkel van összeállítva a program, szépen átgondoltan követik egymást a régi klasszikusok és az újabb szerzemények, amik idővel szépen belesimulnak a repertoárba, és már nincs az az érzése az embernek az új, újabb dalok közben, hogy: „jó, na most megyek ki vécére”, hanem szépen végighallgatjuk azokat is, hiszen azok is az Európa Kiadó történetének szerves részét képezik.

Ezzel együtt külön öröm volt élőben hallani azokat a régi dalokat, amiket ritkábban hallunk élőben: a nyitó Toporzékolokat, az Európa Kiadót, a Turistát és az Igazi hőst, aminek utolsó sorát természetesen egy emberként üvöltötte a közönség: „A kurva életbe, egy igazi hős!”

És ha már a közönségnél tartunk, az is annyira jóleső, kedves és „jelen időben nosztalgikus” érzés volt, hogy a hagyományokhoz méltón, rengetegen követelték, hogy: „Táncolj, Jenő!”, és sokan követeltek számokat is, hogy mit játsszon a zenekar, amire Jenő ‒ a hagyományoknak megfelelően ‒ most is elmondta, hogy az Európa Kiadó olyan zenekar, amely nem játszik számokat követelésre, majd belecsaptak egy nagy közönségkedvenc számba, amire természetesen megmozdult az állóhajó.

Szóval, nemhogy hibátlan, hanem várakozásunkat felülmúló, vagy éppen tökéletesen kielégítő koncertet adott az Európa Kiadó 2026. április 30-án az A38-on, és amellett, hogy ennél többet nem kívánhatunk, kíváncsian várjuk, hogy mi fog történni ezen az osztályon felüli elmeosztályon, ami a mi országunk.

További koncertvideók a Pop Eye magazin YouTube-csatornáján.

Aki még nem olvasta: a koncertet beharangozó cikket, amiben Jenőtől megtudjuk, milyen zenéket hallgat, itt olvashatja el.