Június utolsó hétfőjén ismét a Budapest Parkban ad nagykoncertet Zaz, a francia popzene talán legismertebb női előadója, akinek zenéje, szövegei, üzenetei messze túlmutatnak a popzenén. Ezt igazolandó spéci koncertajánlónkban 6 emblematikus számát és egy koncertfelvételét idézzük fel.

Le Jardin des Larmes feat. Till Lindemann

Ez az együttműködés nyilvánvalóan magyarázatra szorul, elvégre ránézésre nincs két zeneileg távolabb álló figura, mint a játékos sanzonjával viháncoló Zaz és a Rammstein Till Lindemannja. A felek 2018-ban találkoztak egy párizsi Rammstein-koncert kulisszái mögött, Lindemann behívta az énekesnőt az öltözőjébe – ne firtassuk, milyen kezdeti szándékkal –, ahol épp a Je veux című slágerére táncolt. Ekkor vetődött fel a duett ötlete. Zaz szerint kettejüket a költészet és a szimbolikus gondolkodás iránti vonzalom hozta össze, Lindemann pedig egy „szívszaggató duettet” szeretett volna írni. De sikerült? Annyi bizonyos, hogy a Könnyek kertje egy viharos kapcsolat történetét meséli el, amelyben a vonzalom és a fájdalom elválaszthatatlanul összefonódik.

Qué vendrá

A Qué vendrá ezzel szemben a remény és az életöröm himnusza. A spanyol nyelvű dal címe annyit tesz: „Jöjjön, aminek jönnie kell”, és ez végig meghatározza a hangulatát. A lendületes ritmus Zaz felszabadult énekével kombinálva egészen pazar, a klip nélkül is átjön a napsütöttekisváros-érzés. A spanyol használata egyébként nem véletlen. Zaz mindig is erős kapcsolatot ápolt a latin kultúrával és a világzenei hatásokkal; a spanyol nyelv itt a szabadság, a nyitottság és az életigenlés hangulatát erősíti egy olyan számban, amely az optimista életfilozófia zenei összefoglalása.

Sous le ciel de Paris

Ez a szám nem eredeti Zaz-szerzemény, hanem a francia sanzon egyik legismertebb klasszikusa. 1951-ben írta Hubert Giraud és Jean Dréjac a Sous le ciel de Paris című filmhez, és később olyan előadók tették világhírűvé, mint Édith Piaf vagy Yves Montand. Zaz pedig új életre keltette: előadásában egyszerre van jelen a nosztalgia és a frissesség. Párizs mindennapjait festi meg, a szerelmeseket, az utcákat, a hidakat és a város fölé boruló eget, így valóságos zenei képeslapként működik. Zaz rekedtes, érzelemdús hangja különösen jól illik ehhez a sanzonhagyományhoz. A szám kissé álomszerű, hallgatása közben szinte látni véljük a Szajna partját és a kávéházak teraszait. Nem véletlen, hogy a művész egyik legkedveltebb koncertdarabja.

Tout là-haut

Ez meg az önismeretről mesél, ilyeneket énekel benne, hogy „lecsendesíteni az egót”, meg hogy „távolabbról tisztán lehet látni az életet”, „túllátni a felszínen, szerepeken, maszkokon”, és mindehhez föl kell dolgozni a gyermekkorunkat. Utóbbi például a pszichológiában egy nem is olyan régen feltárt, de annál fontosabb kulcs a boldogságunkhoz: a bennünk mindvégig élő belső gyermek megértése és a „vele” való különleges kapcsolat ápolása nélkül aligha lehetünk békében magunkkal és a világgal. A Tout là-haut, vagyis Ott fent ennek fontosságáről mesél, címében arra utalva, hogy ehhez másik, egyfajta „felső” nézőpont szükséges.

Si jamais j’oublie

Simán tekinthetjük a legfontosabb Zaz-számnak, a szöveg afféle hitvallás, nagyon egyszerűen összefoglalható: éld az álmaidat. A cím, magyarul Ha valaha elfelejteném, az előadónak magának szóló, örök emlékeztető az egész életére, és a teljes szövegben is végig saját magáról és magához szól, konkrétan említve saját zenei pályafutását is. Az emelkedő, érzelmes és lelkesítő zene ezzel tényleg olyannyira tökéletes egységet alkot, hogy filmszerű volt rádöbbenni: a szöveg pont arról szól, amire a zene hangulata alapján már egy ideje használtuk a számot – sűrű, nehéz időkben került elő gyakran, amikor az élet terhei vagy épp esélyei elhomályosították, honnan volt az indulás, és hol lehetne és egyáltalán mire való lenne a megérkezés. Holott ez csak egy popszám. A mutatott verzió a kedvenc, a nehéz időkben rongyosra játszott – pedig csak egy lengyel tévéműsorban hangzott el.

Comme tu voudras

Ahogy Zaz a Si jamais j’oublie-t magának írta és énekli, úgy a Comme tu voudras-t édesapjának címzi. De ez sem egy bézik vallomás/ömlengés vagy hálaének az édesapának, aki felnevelte. Pláne, hogy kapcsolatuk sosem volt egyszerű, és még olyan időszakaik is voltak, amikor a lány megszakította a kapcsolatot az apával. A szép-szomorkás dal ihlető élethelyzete, hogy az édesapa egészségi állapota gyorsan és súlyosan megromlott, minek nyomán idősek otthonába kellett költöznie, lányai (Zaz és a nővére) pedig felszámolták a kiürült szülői házat, hogy el lehessen adni. Aki nem volt még ilyen helyzetben, az is könnyen el tudja képzelni, mi minden tör föl ilyenkor az emberben, amit tovább kavar a szerepcsere furcsasága, az attól való esetleges félelmek és a felelősség súlya, hogy innentől a gyermeknek kell gondoskodnia a szülőről. Zaz a Comme tu voudras-ban (Ahogy kívánod) hitet tesz amellett, hogy ott lesz az édesapja mellett, amikor eljön az idő, de közben nem fedi el kapcsolatuk ellentmondásosságát sem.

Francofolies La Rochelle 2014 – teljes koncert

A Francofolies La Rochelle Franciaország egyik legfontosabb könnyűzenei fesztiválja, amelynek veretes kulisszákat biztosítanak az ezeréves atlanti parti város történelmi helyszínei. A 2014-ben éppen berobbanó Zaz pedig csak popzenészként ennek mintegy igazodva, mintha egy valóságos rituálét celebrálna adja talán addigi legfontosabb koncertjét: zenekara harcba hívó tamtamokat ver az elején, ő pedig mintha egy imádságot énekelne, vezeti be világába a közönségét. Mindettől La Rochelle középkori környezetében olyan érzésünk lesz, hogy itt most valami nagyon fontos fog történni, és tényleg: egy fiatal lány megéli és megmutatja az álmait. Pedig ez csak popkoncert.

Galambos Péter, Zubor Tamás