A Sly and the Family Stone vezére az 1960-as és 1970-es évek egyik legfontosabb funk-soul brotherje volt, határokat feszegető látnok és brilliáns innovátor.

A Sylvester Stewart néven született Sly-nak nem volt nehéz dolga gyermekként. Már korán megmutatkozott a zene iránti olthatatlan vágya, amit a szülei is támogattak, így az ifjú Sly már egészen korán több hangszeren (billentyűk, gitár, basszusgitár, dob) is játszott, a testvéreivel pedig megalapította első zenekarát, ami még a gospel zene hatását viselte magán.

Az első komoly fordulat akkor történt a pályáján, amikor San Franciscóba költözött és rádiós DJ-ként kezdett dolgozni az 1960-as évek közepén. Az akkoriban futó soul-dalok mellett sok Beatlest meg pszichedelikus rockot játszott.

Sly 1966-ban alapította meg zenekarát Sly and the Stoners néven, ám amikor egy évvel később kiadták első nagylemezüket, az már Sly and the Family Stone név alatt jelent meg. Lemezről lemezre egyre nagyobb sikereket értek el, az igazi áttörtést pedig az 1969-es negyedik albumuk, a Stand! hozta el a zenekar számára. Közben felléptek Woodstockban is.

Sly Stone jelentősége elsősorban abban áll, hogy James Brown mellett a funk zene atyjának őt tartják. Az üröm az örömben, hogy a sikert nehezen viselte, így egyre inkább rácsúszott a drogokra, ami pedig a zenekar széthullásához vezetett. Egyre ritkábban adott ki lemezekt, azok is már inkább szólólemezeknek minősültek, mint csapatmunkának, aztán pedig a siker is egyre gyakrabban kerülte el. Amikor 2009-ben dokumentumfilm készült róla, kiderült, hogy majdhogynem hajléktalanként él egy lakóautóban.

Családi és baráti összefogásnak köszönhetően (például Questlove sokat tett Sly újrafelfedezése érdekében) aztán újra talpraállt, új nagylemezt adott ki, majd megírta az emlékiratait is, és újabb dokumentumfilm készült róla meg a zenekaráról. Közben ekkor már nagyban küzdött egy súlyos tüdőbetegséggel (COPD), ami idén legyőzte a klasszikus funk zene utolsó királyát. Nyugodjék békében, a zenéje pedig örökre velünk marad!