A progresszív rock színes, változatos zenei stílus sok-sok nagynevű zenekarral, de ha egyet kéne a népes csapat élére állítani, az biztos, hogy a King Crimson lenne. Júluis 15-én a Barba Negrában teszi tiszteletét a négytagú supergroup, a Beat, melynek felét egykori King Crimson-tagok teszik ki, a zenei repertoárt pedig a most éppen nem létező proresszív rock tényező nyolcvanas évekbeli lemezei.

A King Crimsont a zeneileg rendkívül érdeklődő, nyitott és kísérletezésre mindig kész gitáros, Robert Fripp hívta életre a hatvanas évek végén. A zenekar hőskora 1968-tól 1974-ig tartott, és ez idő alatt összesen 7 nagylemezt adtak ki. Bár 1972 lemeztelen év volt, ám 1970-ben és az utolsó évben, 1974-ben kettőt is megjelentettek. Aztán Fripp lehúzta a rolót, mert a sok-sok egyéb zenei dolga melllett már nem maradt ideje és kreatív energiája a King Crimsonra. Felsorolni is nehéz, hogy ki mindenkivel dolgozott együtt ekkoriban a gitáros, de három nevet mindenképpen ki kell emelni ebből az idősakból: Brian Eno, David Bowie (a Berlin-korszak meghatározó szereplője volt Fripp is), Peter Gabriel. De együtt dolgozott a Blondie-val (Parallel Lines) és a Talking Headsszel (Fear Of Music) is, nem beszélbe arról, hogy még két szólólemezt is kiadott (Exposure és God Save The Queen/Under Heavy Manners).

Robert Fripp 1981-ben érezte úgy, hogy itt az ideje újra életre hívnia a King Crimsont. Az új felállásban Adrian Belew, Tony Levin és Bill Bruford lettek a társai. Zeneileg egyfelől megmaradt a Frippre jellemző progresszívrock-hangzás, amit azonban jócskán feldúsított mindazzal a zenei hatással (new wave, ambient), ami a hiátus ideje alatt érte. Ez pedig egy nagyon sajátos, már-már bizarr hangzású, kissé kitekert King Crimsont eredményezett. A zenekar klasszikus korszakának rajongói értetlenül álltak a megújított hangzást meghallva, voltak, akik el is engedték őket, ellenben nagyon sok új rajongójuk is akadt. Három nagylemezt adtak ki ebben az időszakban: Discipline (1981), Beat (1982) és Three of a Perfect Pair (1984). A nyolcvanas évek végén a King Crimson ismét abbahagyta a zenélést, ezúttal 10 évre, és amikor a kilencvenes évek közepén ismét összeálltak – Levin, Belew és Bruford újra Fripp mellett zenéltek –, zeneileg más irányt vettek, visszanyúltak a 70-es évek klasszikusabb hangzásához, miközben azért a 80-as évekbeli lemezekről is játszottak dalokat a koncerteken.

A King Crimson 2021 óta ismét nem létezik. Fripp nyugdíjas éveit tölti és a feleségével, a popénekesnő Toyah Willcoxszal adnak elő vicces feldolgozásokat a YouTube-on, amit a Covid ideje alatt kezdtek el, de aztán olyan népszerű lett a csatornájuk, hogy úgy maradtak, egy ideje már turnéznak is a programjukkal szerte Nagy-Britanniában. Ugyanakkor a King Crimson, annak is a 80-as évekbeli inkarnációja mégis létezik, csak nem teljesen az eredeti felállásban, és ugyan Fripp nincs köztük, de az engedélyt biztos megadta arra, hogy megkoncerteztessék a három nagylemez dalait. Adrian Belew mellett Tony Levin maradt az akkori felállásból, Bruford és Fripp helyére pedig méltó helyettesítők kerültek: a Tool dobosa, Danny Carey, valamint Steve Vai, akit nyugodtan nevezhetünk, Fripphez hasonlóan, gitárkirálynak. A YouTube-on fellelhető videók tanúsága szerint méltó előadásban láthatjuk-hallhatjuk tőlük majd július 15-én este, a Barba Negrában a King Crimson 80-as évekbeli számait.

Discipline:

Beat:

Three Of A Perfect Pair:

Ha még nincs jegyed, de úgy érzed, ott a helyed a koncerten, ITT tudsz váltani rá.