Június 4-én este Óbudán, a Kobuci Kertben lép fel az Originál Krézi Srác, Szűcs Krisztián, „Krézi srác 25” nevű turnéjával, amivel egy negyedszázados zenei utazást ünnepelhetünk meg vele együtt. A féletmű-koncertsorozat különleges zenei élményt ígér: az elmúlt három évtized legmeghatározóbb pillanatai kelnek újra életre, zenésztársai – vagyis sokkal inkább – barátai társaságában. Ráadásul szerdán este nem csak a 25 éves Krézi Srácot, hanem az 52 éves Szűcs Krisztiánt is megünnepelhetjük. Ennek örömére kérdeztük őt Link interjú rovatunkban kedvenc zenéiről.

Úgy hozta az élet, hogy a ’90-es évek elején gyerekkori barátom, a Heaven Street Seven későbbi menedzsere, Kovács Ákos – aki akkor még nem volt Dadan –, illetve Németh Robi, volt gimnazista évfolyamtársam, a HS7 későbbi basszusgitárosa révén megismerkedtem egy Szűcs Krisztián nevű vékony, érdekes, mondhatni: krézi sráccal Esztergomban, mert sok hasonszőrű eltévedt éhező művészpalántával együtt ő is ott, a Vitéz János Tanítóképző Főiskolán tanult, ahová egy-két barátommal rendszeresen jártunk fel Pestről bulizni – illetve dehogy: imádkozni!

Rengeteg vélt vagy valós emlékem van abból az időszakból, és most itt nem fogom felsorolni az összeset, csak azt az estét, ami szintén a Sörgödörből indult, ahol 23 forint volt egy korsó sör, és egy nyolcórás kollektív kirándulás után, aminek csak egyik különös momentuma volt az, hogy kábé heten egyszerre láttuk azt, hogy a Bazilikánál esik a hó – júniusban –, szóval, ez után az este után valahogy már nem jutottunk vissza a kollégiumba, ahol általában aludtunk, hanem Krisztiánhoz kellett bekéredzkednem. Már világosodott, amikor odaértem (ő se érhetett sokkal korábban haza), és arra léptem be, hogy Krisztián (asszem alsógatyában) akusztikus gitárral a kezében félig fekszik, félig ül egy lepattant sezlonyon a világ leglehangolóbb albérletében, ahol még az ágy-asztal-tévé hármas sem volt adott, és idült mosollyal közli: „Lesz majd egy zenekarunk, és írtam egy számot, meghallgatod?”

Tudom, hogy sokkal érdekesebb lenne a sztori, hogy ha ez például a Hol van az krézi srác első demóverziója lett volna, de nem emlékszem, melyik szám volt, mert leginkább azzal voltam elfoglalva, hogy hol fogok aludni, és pláne: hogyan.

Pár évvel később meg is alakult a Heaven Street Seven, és engem mindig is büszkeséggel töltött el az, hogy ilyen tehetséges barátaim vannak. Meg az, hogy milyen magától értetődő módon intézték ezt az egész zenekarosdit. Rengeteget jártam koncertjükre, megvolt az összes lemezük (anno kazettájuk), kívülről tudtam a számokat, koncertek után mindig nagyokat ökörködtünk és buliztunk együtt, aztán később, amikor zenei újságíró lettem jó pár interjút is készítettem velük. Érdekes volt végigkövetni felemelkedésüket, sikereiket, nekem félig belülről, félig kívülről teljesen természetes és organikus folyamatnak tűnt az egész. (És mindvégig baromi jó érzés volt látni, hogy mindeközben mindannyian megmaradtunk azoknak a hülyegyerekeknek, akik tizen-huszonéves korunkban voltunk.)

Gondolom, mint sok ezer más Heaven Street Seven rajongót, engem is nagy szomorúsággal töltött el a hír, amikor bejelentették, hogy feloszlik a HS7, de hát az élet már csak ilyen: „aki megszületik, meglakol”, illetve „egyszer véget ér a lázas ifjúság”.

A zene viszont nem érhet véget, mert akkor végleg le kell kapcsolni a villanyokat, úgyhogy az idén Krisztián gondolt egyet, és kitalálta, hogy zenészbarátaival megünnepli a Krézi srác megjelenésének 25-ik évfordulóját, és ezzel karrierje nagy részét. A Krézi Srác 25 turnéról, amin lesz minden, ami Szűcs: HS7, saját dalok, budapest báros dalok, szűcsingeres dalok, itt olvashattok egy hosszabb cikket, mi pedig most térjünk rá cikkünk Link interjú részére, amiben jelenlegi és mindenkori kedvenc zenéiről kérdeztem a művész urat.

Link interjú – Szűcs Krisztián

Kedvenc zenészeink, művészeink, barátaink osztják meg velünk kedvenc zenéiket

Mit hallgatsz most?

Most éppen Barkóczi Noémi Dolgom volt című számát, némi célzatossággal, de nagyon tetszik.

Mi a kedvenc dalod az idén?

Fontaines DC: Favorite – Nomen est omen.

Életed első kedvenc/meghatározó dala?

Attól függ melyik életemé. Legkorábban pl. Kalákától az Iciri-piciri, ami számomra mindig egy magyar nyelvű Beatles-dal volt. De kicsit összemosódnak a saját élményeim azzal, amit a fiammal hallgattunk az utóbbi években, úgyhogy az talán az én gyerekkoromban még nem is létezett. Egyébként a teljesség igénye nélkül, változó életszakaszokban: Daddy Cool. Norwegian Wood. Just like Heaven.

Na akkor: Daddy Cool (A srác táncát figyeljétek! Ezt ő se gondolhatta komolyan!:)

Norwegian Wood:

Just like Heaven:

Melyik számot szereted mostanában leginkább játszani élőben magadtól?

Nyilván a legújabbat a Régi házat. De ez csalás, mert azt a június 4-i szülinapi koncerten fogjuk először játszani. Amit a legjobban élvezek az a Pöckölj el és a régebbi Lángos, ami alatt olyan érzésem van, mintha a San Remo-i fesztiválon játszanánk 1960-ban, és ez jó.

Régi ház:

Pöckölj el:

Lángos:

Mi az, ami nélkül nem tudsz élni?

A Popol Vuh (szinte) bármelyik lemeze.

Akkor legyen mondjuk ez:

Krézi Srác 25 – június 4, szerda, Kobuci Kert. Jegyek.

A turné további állomásai:

Vége.