Legalábbis ha valaki megkérdezi tőlem, hogy szerintem melyik The Cure lemez a legjobb, akkor biztos, hogy ezt mondom: 1985. augusztus 30-án jelent meg a Head On The Door.

Az album maga a tökéletes egyensúly a mainstream és az underground között, a goth rock ideális popverziója olyan kis és nagy gyöngyszemekkel, mint a Push, a Six Different Ways, na meg az Inbetween Days, a Kyoto Song és az irgalmatlanul nagy sláger Close To Me. Gyakorlatilag az egész lemezt fel lehetne sorolni, meg az összes b-oldalas dalt is, merthogy a The Cure annyira kreatív fomában volt akkoriban, hogy még a kislemezek b-oldalára is apró gyöngyszemek kerültek, csupa olyan szám, amit más zenekar biztos nem hagy le egy nagylemezről. A zenekar legjobb felállása is az volt, ami ezt az albumot összehozta: Robert Smith, Lol Tolhurst, Porl Thompson, Simon Gallup és Boris Williams.

De ne is szaporítsuk tovább a szót, hallgassuk meg inkább a lemezt, hisz mégiscsak azért vagyunk itt: