Az év végi listaállítási kényszernek én sem tudtam ellenállni, így hát összeraktam a magamét: milyen magyar zenéket hallgattam, illetve fedeztem fel az idén, kik voltak a kedvenceim. Sorrendet viszont nem állítottam fel, mert minek is, a zenélés, a lemezkiadás nem verseny, meg a sorrendállítás inkább amolyan fontoskodás az újságírók részéről – csak hát mi itt a Pop Eye-nál nem olyan újságírók vagyunk. A zenekarokat viszont három kategóriába soroltam: akik még 2024-ben adtak ki lemezt, de az év végén, így az albumok hallgatása már jó részt idénre esett; akik nem adtak ki nagylemezt idén, de EP-t vagy több kislemezt igen; akiknek volt 2025-ben albuma.

Akik 2024 végén adták ki a lemezüket, amit 2025-ben szerettem meg igazán

Anima Sound System

Prieger Zsolt a barátunk, és így zenekara, az Anima Sound System is az, mely zenekar ráadásul akkor sem pihen, amikor nem ad ki lemezt, mint ahogy idén. Mégis sokat hallgattam őket. Egyfelől a 2025-ben 30 éves Shalom albumot vettem elő újra, másfelől pedig ott volt a tavalyi sorlemez, a Derkovits remixalbuma, ami majdnem kereken egy éve, 2024 legvégén jelent meg, így rongyosra hallgatása, logikus, idén történt meg. Még az alaplemezen hallható a csodás David Bowie csodás dalának (Heroes) csodás feldolgozása, amit a remixalbumra Bernathy fazonírozott át kicsit.

Frenk

Amit az Anima kapcsán írtam Prieger Zsoltról, azt Frenk kapcsán ugyanúgy leírhatom: ő is a barátunk. Ráadásul ő a „magyar David Bowie”. Tavaly két lemezt is kiadott, és a másodikat már 2024 végén, decemberben. Ez volt az Isten élt Pesten című album, amit 2025-ben egészen sokszor vettem elő, már csak azért is, hogy megtudjam, Isten egészen pontosan mely kerületekben pecózott. Ezt végül nem sikerült megfejteni, de a lemez erős, aktuális, friss erővel bíró darab.

Lenkke_

A Lenkke_ művésznéven alkotó Fehér Lili egy fiatal lány, és ezen túl még egy rendkívül tehetséges zenész, aki pluszban remek dalszövegeket is ír. Bemutatkozó nagylemeze, a Törik a beton még tavaly november végén jelent meg, ennek ellenére számomra ő egy 2025-ös előadó, mert idén ismertem meg – egy ismerősöm hívta fel rá a figyelmemet, amiért örökre hálás leszek. Lenkke_ elektronikus art pop zenéje hol melankolikusan elszállt, hol partiképes, de mindkét megjelenési formájában ugyanannyira vonzó. Idén sem tétlenkedett: miközben bemutatkozó nagylemeze dalait mutatta be élőben, remixek készültek a dalokhoz, valamint kijött egy új szám is, ami az egyik kedvencem, és amint a mondat végére ér a Kedves Zenerajongó Olvasó, már hallgathatja is a play gomb lenyomását követően.

Akik „csak” EP-t vagy számokat adtak ki idén, de azokat is nagyon szerettem

laurie.

Amikor Lenkke_-re felhívták a figyelmemet, felhívták még valakire: Süli Laurára, vagyis laurie.-ra. Szintén egy nagyon tehetséges fiatal lányról van szó, aki megkapó zenéket és viccesen okos szövegeket ír, és a 2022-től kezdődően szépen lassan csöpögtetett kislemezek után idén már egy EP-t is kiadott Szobapop címmel. Nemcsak a hangja, hanem a zenéje is nagyon kedves laurie.-nak, amit pazarul ellensúlyoz a karcos öniróniája. Nehéz tőle kedvencet választani, mert kedvenc minden szám, de talán a Happy Hippo-t emelném ki mégis, mert sosem hallottam még ennyire fogcsikorgatósan boldog dalt arról, hogy „nem lett meg a jogsim”.

Rottenbiller

Pogár László gitárost a Hangmás zenekarból ismerem, valamint annak romjain felállt Black Bartókból. Miután ez a zenekar is megszűnt, Laci egy szólóprojektet indított el, aminek a Rottenbiller nevet adta, és 2025-öt látta alkalmasnak arra, hogy úgymond kilépjen a fényre. Idén hat kislemezt adott ki, és bár hallhatóan mind egy tőről fakadnak, mégis adott némi csavart a daloknak, hogy mindegyiket más közreműködő partnerrel készítette el. Ez a tény pedig egy idő után izgalmat is adott, mert a Rottenbiller-rajongóvá vált zenehallgató már várta, hogy ki lesz a soron következő alkotótárs. Akik között ott volt például a korábbi harcostárs, Minda Endre, ami adta magát, de olyan is volt, ami meg nem, mint a Halott Pénz énekese, Járai Márk. A személyes kedvencem viszont a Sallai Lászlóval (Felső tízezer, Galaxisok, Platon Karataev) közös Örökké esni fog volt. Jövőre remélem folytatódik a kislemez-sor, vagy jön most már egy nagylemez (meg koncert is, bár ennyi embert összeboronálni nem lesz könnyű feladat).

Imitation

A Pápai Zsanett és Gödri Bulcsu alkotta duó, az Imitation évek óta következetesen haladnak előre egy rendkívül izgalmas zenei úton, melyen maximum egymással kötnek kompromisszumot, ha valamiben vitájuk akad. Ezt persze nem tudom biztosan, mindenesetre ha akad is vitájuk, a végeredményen ez soseem hallatszik. Fokozatosan jutottak el a szinitpoptól a kísérletezőbb art elektronikáig, és ki tudja, miilyen hangképeket hoz még a jövő. Idén ugyan kiadtak egy párszámos remix EP-t, a tavalyi Time Rhymes album utánlövését, a figyelmünket mégis inkább azok az új kislemezek kötötték le, amiket év közben adtak ki. Összesen négy jelent meg, melyek ki is jelölnek valamiféle új irányt, így kíváncsian várom, merre haladnak tovább 2026-ban.

Akiknek idén jelent meg nagylemeze, amit jövőre is szeretni fogok

Barkóczi Noémi

Nőnap előtt egy nappal adta ki harmadik nagylemezét a dalszerző-énekes Barkóczi Noémi Mindig kések, de hozzád jókor indultam címmel. Nem tudom biztosan, volt-e abban bármi tudatosság, hogy pont akkor, tavasz, vagyis március elején jelent meg a lemez. Merthogy olyan, mint az első tavaszi napsütésben nézni a nyitott ablakból az olvadó havat, már ha volt hó, ha pedig nem volt, akkor csak kiszaladni a szabad ég alá széttárt karokkal, és örülni a természet ébredésének, de csak miután elraktuk a téli kabátot. Ébredős, ráébredős, újrakezdős, felismerős zene némi melankóliával összekutyulva, és olyan dalokkal, melyek közül nehéz kiválasztani a kedvencünket, mert mindig az, amelyik éppen szól.

Bongor

Október legvégén jelent meg a Szabadkán született rapper, Bongor harmadik nagylemeze Extázis címmel. Nem vagyok nagy rajongója-ismerője a magyar rapiskolának (bár azért van egy-két kedvencem), így Bongort is csak 2023-ban ismertem meg, amikor megjelent a Lölő című közéleti száma. Akkor már volt a srácnak két nagylemeze, amit idén követett a már említett harmadik, ami (szerény véleményem szerint) az eddigi legjobb. Merthogy kemény és becsülni való vállalkozás: egy mindennél őszintébb és kitárulkozóbb, terápiás konceptlemez, ami az alkoholizmussal való küzdelemről szól és ennek kapcsán hétköznapokról, nagyvilágról, politikáról, családról és házasságról (Bongor felesége Cserihanna, akit szintén nagyon szeretünk), és mindenről, ami csak belefér. Az egész albumot fel lehet fogni úgy, mint egy zenés hangjátékot, merthogy a remekebbnél remekebb számokat szöveges-párbeszédes részek kötik össze, kiadva így egy történeti ívet.

DadaPest

A magyar dub legalább olyan ritka madár, mint a legendás fehér holló. Persze azért akadnak példányai, mint a pár évnyi kísérletezés után tavaly zenekarrá összeálló és egy EP-t (Bass szájba) kiadó trió, a DadaPest, ami idén jelentette meg bemutatkozó nagylemezét, ami a zenekar nevét viseli. Bár a dub alapvetően egy nyugodt lüktetéshullámzás, azért akadnak kivételek is, középjük tartozik a DadaPest is. Zenéjük sötét, bizonytalanságot és veszélyt sugároz, így inkább nyugtalanító és felzaklató hatása van, nem pedig relax. Mint ahogyan a hétköznapok is festenek 2025 Magyarországán. Az album 9 száma olyan, mint egy-egy koszos, lerobbant budapesti lépcsőház kopott falakkal, primkó graffitikkel, kukák mögött a földre száradt hányás- és húgyfoltokkal. De legalább ez mind a miénk, és hiába csúnya meg taszító, amikor már annyira az, hogy a szépet látjuk benne. Ezért is nyomjuk meg a lemez végére érve ismét a play gombot. Meg persze azért is, mert fasza a zene.

Дeva

Az elektronikus zenét a népzenével kreatív módon egy platformra helyező Takács Dorinát, művésznevén Дevát pár éve még az ifjú feltörekvő zenész kategóriába soroltuk. Amikor viszont idén év elején (január 31-én) megjelent a második nagylemeze Avar címmel, már egészen másképp tekintettünk rá. A kislányból fiatal nő lett, és ez a felnövekedés a zenéjén is jól hallhatóvá vált. Bár a zene felismerhetően az övé, a második album folytatása az elsőnek, ugyanakkor sokkal mélyebb, meditatívabb zene. Дevának már inkább az számít, hogy a lemezét hallgatva belső utazásra induljon az ember, aminek ő adja az aláfestő zenéjét, a partizás pedig hallhatóan a háttérbe szorult. De nem maga a mozgás szorult a háttérbe, mert az most is ugyanolyan fontos a számára, hanem a hétköznapi táncolás. Itt már nem az ütemekre lépkedünk, mint a technorobotok, hanem úgy hajladozunk, mintha mezőn álló fák lennénk, amit ide-oda hajlítgat vagy épp tép a szél.

girlhood

Négy fiatal lány alkotja a girlhood nevű zenekart, ami tavaly tavasszal mutatkozott be egy EP-vel, aztán egy sor kislemezt követően idén szeptember végén megjelent a bemutatkozó nagylemezük Csendháborítás?! címmel, amit remélhetőleg még több követ majd a következő években. A lányok kiváló, azonnal fülbemászó slágereket írnak, és nem egykaptafa, hanem változatos hangszerelésben, és ha laurie.-nál kiemeltem az önironikusan okos szövegeket, akkor a girlhood esetében is kötelező elem megjegyezni: legalább olyan jól esik énekelni a dalaikat, mint dúdolni, mert zene és szöveg egyaránt rendben van. Ha idősebb szerzet vagy, mint én, és netán még boomer korú is (meg az attitűdöd is ilyen), de mégis szeretnéd tudni, mi jár manapság egy fiatal fejében, pláne a lányokéban, akkor a girlhoodnál ne is menj tovább.

Henri Gonzo és a Papírsárkányok

Akárcsak Prieger Zsolt vagy Frenk, úgy Henri Gonzo is a barátunk, és még szeretjük is mindazt, amit csinál. Már a Fran Palermo nagy kedvencem lett első hallásra, ezért kellemes meglepetés volt az is, amikor azzal párhuzamosan Henri elindította a Papírsárkányok nevű zenekarát, ami sok tekintetben más ügy. Ők is sokan vannak (ennyi az egyezés), de magyar nyelven szólalnak meg, verseket zenésítenek meg (vagy azok adják az ihletet) és inkább az akusztikus hangzás felé hajlanak. A 2023-as bemutatkozó nagylemez után idén szeptemberben jelent meg a második album, a Vízszemű gyík. A Papírsárkányok ún. irodalmi zene, amire elsősorban írók és költők voltak hatással, például Nemes Nagy Ágnes, Kányádi Sándor, Szabó Lőrinc, Juhász Gyula vagy Ali Smith, és biztos Ravel is, akit Henri sokat hallgatott a lemez írása közben. Kétségkívül jó dolog a rakkenroll, de jó úgy is zenét hallgatni, mintha olvasnánk.

iamyank

Októberben jelent meg a hazai zenei élet legkülönösebb figurájának harmadik nagylemeze STNTLN címmel. Őszintén szólva mindig is volt iamyankkal kapcsolatban némi távolságtartás bennem, mert a megnyilvánulásaiból állandóan valamiféle pózt és modorosságot éreztem ki, jelzést kifelé, hogy ő tényleg nagyon más, mint bárki más. Persze ez a kiérzés ugyanúgy szól rólam is: talán nem ő a modoros, hanem csak engem irritál a kiállása amellett, amit gondol, például, hogy büszkén nem szereti a nyári meleget, meg hogy elzárkózik és kifejezi az ellenszenvét a poppal szemben, amivel én személy szerint sokkal elnézőbb vagyok, mint ő, a nyarat meg imádom. De igazából meg mindegy is, hogy mit gondolok ezekről a véleményekről, hogy mennyire szimpatikus az, amikor nyilatkozik, mert amikor viszont a lemezeit hallgatom, akkor nincs semmi egyet nem értés. Akkor egy hullámhosszra kerülünk azonnal. Most is: iamyank harmadik nagylemeze komoly mélyfúrás a tudat mélyére, sőt alá, a gondolatokon és az érzéseken túl valami olyan birodalomba, ahol a létezés lényege rejlik, és ahova csak kevesen kapnak belépési engedélyt, viszont aki kap, az másoknak is megmutathatja, amit ott felfedezett – feltéve, hogy megvan benne a kellő nyitottság, kíváncsiság és bátorság.

Indigo

Gyorsan tisztázzuk: ezen a néven két előadója is van a magyar (könnyű)zenei világnak, ráadásul mindkettő fiatal nő. Ám az egyik nevének végén hosszú ó szerepel és zenéje inkább a jazz felé hajlik, a másik neve pedig pedig rövid o-val zárul. Most az utóbbiról lesz szó. Ennek az Indigo-nak a Halász Emese név szerepel a személyi igazolványán, a 2022-ben megalakult művészeti-zenei kollektíva, a Wavy oszlopos tagja, és elektronikában alaposan megmártott, intim hangulatú indie pop zenét játszik. Második albuma Tegnapról címmel szeptember közepén jelent meg, és társa is volt a lemezkészítésben, a Sosehol néven producerkedő-zenélő Illés Ferenc, aki többek között a girlhooddal és laurie.-val is dolgozott már együtt. Szerény, de figyelemreméltó, délutáni relax mellé illő lemez.

Mayberian Sanskülotts

Régi kedvencem a 2010-ben alakult zenekar, ami Káposztásmegyerről indulva meg sem áll a halhatatlanságig. Legalábbis ezt remélem. A Mayberian Sanskülotts zenekar is mindent megtesz ennek érdekében, mert lemezről lemezre egyre jobb formát mutatnak. Még úgy is, hogy a Nem álmodom semmiről igazi dekadens, kilátástalan, megborult és lemondó lemezcím. Persze mindeközben a zenekar melankóliája hordoz magában nem kevés dinamizmust, és van öniróniájuk is, az új album szivárványos, direkt giccsbe hajló borítója legalábbis erre enged következtetni. Mintha egy nyolcvanas években játszódó, szoft erotikus-romantikus vígjáték plakátja lenne, a filmben pedig egy korabeli testépítő szeret bele egy aerobic edzőbe. Csak hát egy ilyen szerelem, még ha papíron működik is, valójában teljesen kilátástalan, hisz a Mayberian Sanskülotts írta a szcenárióját, a zenéjét.

Rút

Legújabb kedvencem ez a nagyon rövid nevű zenekar, amit egy színésznő, Szőke Abigél (Akik maradtak, A besúgó, Nyugati nyaralás) és egy videós újságíró, Szilágyi Máté (Telex) alkot. A polgári foglalkozásuk mellett mindketten aktívan zenélnek régóta, és ez hozta össze őket. Közös gyermekük, a Rút pont egy évvel ezelőtt mutatkozott be az első kislemezével. 2025-ben aztán időről-időre kiadtak egy-egy újabb dalt, majd elérkezett november közepe, amikor pedig sor került arra, hogy a zenekar nevét viselő bemutatkozó nagylemez megjelenjen. Ami egy változatos, hol gyorsabb és táncolható, hol pedig teljesen belassuló, elektronikus poplemez, melynek lemezbemutató koncertjére szilveszter napján kerül sor a Turbina Klubszobájában este 21 óra után nem sokkal.

Swim Swim Naked

Ketten vannak (Nagy Krisztina, Makkay Dani), mint a Rút és hasonló utat jártak be, mint a girlhood. Előbb tavaly kiadtak egy figyelemfelkeltő EP-t (Octopus), majd elvonultak dalokat szerezni és összerakni az első nagylemezüket, amiről aztán idén kezdték sorban csepegtetni a dalokat. Így érkeztünk el november végére, amikor is megjelent a Sepiida című első Swim Swim Naked album. Az egyébként már 2023 óta létező duó könnyed, de okos elektronikus tánczenét tol, ami néha ugyan kicsit belassul, de csak addig, amíg kifújjuk kicsit magunkat. Laza, vagány, stílusos és azonnal megkedvelhető a zenéjük (és ebben is hasonlítanak a Rútra meg a girlhoodra).

+1: Az idei kedvenc számom, amihez nem tartozott nagylemez

Amikor először meghallgattam ezt a számot, az első gondolatom az volt: hogy lehet az, hogy ebben a témában, amit ez a rap-ötösfogat megszövegel, még nem született korábban szám. A kérdés költői, meg igazából mindegy is, mert a lényeg, hogy a 6363, Glsch, Nash, pHLaT és Tink a Mulató Azték közösködése pont a tőgye között ragadja meg a problémát, és nem is hiszem, hogy tőlük tökéletesebben és lényegre törőbben bárki megragadná.