A Művészetek Völgye fesztivál különlegessége, hogy a színpadok helyett három falu, Kapolcs, Taliándörögd és Vigántpetend utcáit, épületeit, intézményeit árasztja el zenével, tánccal, kultúrával, étellel-itallal és programok százával. Az idilli balaton-felvidéki környezet idén júliusban is megtelt a hömpölygő fesztiválozókkal, akik felszabadultságukkal és lelkesedésükkel megtöltötték a Völgy minden zugát élettel, jókedvvel és persze művészettel. Vendégszerzőnk, a 18 éves Zubor Janka Aliz legfőbb megfigyelése az volt, hogy a különböző generációk mennyire képesek együtt mozogni és együtt felhőtlenül jól érezni magukat. Élménybeszámoló a fesztivál hétfői és keddi napjáról.

A kissé strapás kétórás buszút után megérkeztünk Kapolcsra, ahol máris láthattuk az összegyűlt sokadalmat, a templomból zeneszó szűrődött ki, és az összetalálkozások örömhangjaival keveredett. Egymás mellett sorakozott a rengeteg bódé, szemben a Fröccsállomás felirat díszelgett, és belengte a levegőt a bográcsozás füstjének illata. Sátorfánkkal az erdő felé indultunk el poros úton, mely a kempinghez vezetett, ahol függőágyak bebábozódott sziluettjei rajzolódtak ki. A sátor verejtékes felállítása után újra a város felé vettük az irányt, célba véve a már morajló embercsoportok csörgedező folyamát.

A templomot és a házak falait színes fényfestés díszítette, és égősorok izzói világítottak be mindent. A szűk kis utcákon kanyargó tumultusban az egy-két ambiciózus kocsi csak araszolva tudott haladni. Az első megállónk a Kenderkert volt, ahol voltak, akik a tábortűz körül ültek, mások ösztönösen pattantak fel a szalmabálákra táncolni. Habár itt főleg az elektronikusabb vonal volt a jellemző, ettől függetlenül simán megszólalt egy Miu-miújság is, de egy Bud Spencer-film intrójának a remixe is.

A Panoráma Színpadhoz menet már odafelé hallottuk felharsogni az ikonikus Bëlga-számokat, a koncerten pedig több generáció együtt üvöltötte a legnagyobb dumáikat. Együtt hullámzott a közönségben negyvenes házaspár, tizenéves baráti társaság, de kisgyerekek is a szüleik nyakában.

A sikeresen a tűző napra felállított sátrunkban a tikkasztó hőség, viszonylag korán felvert minket, úgyhogy bágyadtan visszacsordogáltunk a sokadalomba, ahol végigjártuk az árusok zsibongó standjait, láttunk mindent, amikor ilyenkor szokásos, kézműves kerámiákat, ékszereket, színes ruhákat, akvarellképeket, császármorzsát és persze kürtőskalácsot, rengeteg kürtöskalácsot. A patakparton libikóka, hinta, a fűzfák alatt sziesztázók, keresztben kis kőhíd és kötéltánc és dzsessz a háttérben.

Kedd este a Csak Neked Kislány koncertjére Taliándörögdre kellett kijutni, és sikerült is felférni egy túlzsúfolt Csigabuszra. Heringként álltak az emberek, vagy a korláton ültek, de hatalmas lendülettel kezdték énekelni kedvenc CSNK-számaikat, amitől az egész odaút a nyomorgásból inkább nyüzsgő osztálykirándulás-szerű élménnyé vált. A sokaság irdatlan lelkesedéssel érkezett meg hát a színpadhoz.

A CSNK-koncert az élmény teteje volt, pogóval, magasba tartott flashlightokkal, Szalai Annával, Izsákkal és Ábrahámmal. Visszafelé egy óra sétával tettük meg a távot Kapolcsig, miután a már-már tömegszörfösnek tűnő buszok látványa elrettentett a tömegközlekedés gondolatától. Pár vízhólyaggal gazdagabban, fáradtan, de abszolút elégedetten zártuk a napot.

További programok a Művészetek Völgyében a hétvégén.