Chemicalspoon aka Paya az egyik legnagyobb múltú, idén már 26 éves goás csapat, a Psybaba egyik legrégebbi tagjaként zenél majd a kisteremben a Psychedelic Halloweenen október 31-én, szombaton a Dürer Kertben. Vele készült a hazai psytrance-előadókat negszólaltató interjúsorozatunk immár nyolcadik része.

Milyen szettel készülsz a Psychedelic Halloween partyra?
Közösen fogok játszani az Irgum Burgummal, valamikor az éjszaka közepén, ehhez alkalmazkodva gyorsabb tempójú, és talán a szokásosnál is sötétebb hangzásvilágú darkpsy, sőt psycore-zenékkel készülök. És kimondottan dj-szett lesz!

Melyik a fontosabb számodra, a zeneírás vagy a fellépések?
Én dj-ként kezdtem a zenélést, utána kezdtem zenét készíteni, ezért mindkettő ugyanolyan fontos számomra. Sajnos a zeneírás mostanában időhiányában kicsit a háttérbe szorult, ezért a fellépésekre fókuszálok most, hogy a tőlem megszokott minőségű szettek legyenek.

Hogyan és mikor kerültél bele a goa-psy-szcénába?
Olyan 1997-98 körül történt, hogy egy haverom kitalálta, menjünk el vele egy partyra, mert épp nem volt semmi más ötletünk, hogy hova menjünk. Elvitt minket egy Budapesttől jó messze eső helyre, és amikor megérkeztünk, egy Duna-parti, félkész nyaraló fogadott minket, nem is értettük, hogy itt milyen party lesz… Majd megkerültük a nyaralót, és mögötte tábortűz körül táncoló, rikító színekbe öltözött emberek tömegébe csöppentünk. Egyből megfogott minket, mindenhol mosolygós, kedves emberek voltak. Megtudtuk aztán, hogy ez egy goatranceparty, olyan dj-k játszottak, mint Oleg, Virág, Smöke, Jirzij (közülük Oleg és Jirzj máig aktív, utóbbival 2025 őszén, csapata, a Psybaba 25. születésnapjakor interjúztunk – a szerk.)

Mi különbözteti meg ezt a szubkultúrát a többi kortárs elektronikus zenei kultúrától?
Az egészet körülveszi egy megmagyarázhatatlan felszabadultságfíling! Ha valaki belecsöppen ebbe a világba, akár tevékenykedik benne, akár csak partyzóként, egyből érzi, hogy itt nem kell senkinek és semminek megfelelnie, teljesen elengedheti nemcsak magát, hanem a hétköznapi gondokat is.

Mit gondolsz arról, ha azt mondjuk a goára/goásokra, hogy ez egy félreértett szubkultúra?
Mint minden új dologgal, amit nem ismernek az emberek, mindig minimum szkeptikusak. Ez régebben is így volt, elég csak a rock’n’roll vagy a beatzene kezdeti időszakára gondolni. Bár ez a fajta szubkultúra sosem lesz annyira elfogadott, mint más elektronikus zenei irányzat. Sajnos sokat rontanak a megítélésén az egyes fesztiválokról származó negatív hírek, de aki jobban megismeri a közeget, rájön, hogy hiba lenne általánosítani.

Szerinted van ennek a szubkultúrának olyan tanulsága vagy csak egyszerűen megmutatnivalója, amitől akár jobban érezhetnék magukat az emberek ebben a látszólag széteső világban?
Mindenképpen! Ha csak egy picit át tudnánk menteni ezen szubkultúrán belül tapasztalható kedvességből, figyelmességből, környezettudatosságból, már akkor egy sokkal jobban élhető világban élhetnénk.

Mi a közös a goafesztiválon táncoló tévés sztárműsorvezető, illetve az éjjel előbújó, sátános, darkos arcokban? Mi az, amit ez a bámulatosan rengetegféle ember keres és megtalál a goában?
Az, hogy amíg ebben vannak, a felszabadultság érzésének eufóriáját akarják érezni. Ebben az állapotban ők nem különböznek egymástól, mert senki nem azt nézi, hogy ki honnan jön, hanem csak örül, hogy itt van.

Milyen hatást akarsz kelteni az emberekben, amikor zenélsz nekik?
Szeretném látni az arcukon, hogy élvezik, amit hallanak, hogy becsukják a szemüket, és csak a ritmusra figyelnek, nem érdekli őket, hogy holnap mi lesz a feladatuk, csak az adott pillanatot szeretnék kiélvezni. Ez nekem rengeteg energiát ad.

Mikor érzed leginkább, hogy na, ma este kurvajót zenéltem, ha milyen irányban tudtad érzésed szerint módosítani ezt a hatást?
Amikor a szett után azt látom rajtuk, hogy észre sem vették, de táncolva lefuttattam velük egy maratont, és ezt mosolyogva tették meg.

Miért táncolnak az emberek nagyon gyors, és kívülálló füllel hallgatva sokszor kellemetlenül „recsegő”, szinte diszkomfortosnak mondható zenére?
Ha jól van felépítve egy party zenei íve, nem veszik észre az emberek, hogy egyre gyorsabb zenére táncolnak, mert viszi őket az eufória. A kellemetlenül recsegő zene is lehet jó, ha megfelelő időben van a partyn lejátszva.

Milyen megjelenések várhatók tőled a közeljövőben?
Pont a napokban fejeztem be egy számot egy mexikói kiadó részére, ami egy-két hónapon belül jelenik majd meg.

Mik a terveid a zenéléssel, illetve a szcénában az idei évre, illetve az elkövetkező 5-10-15 évre?
Amiket én szerettem volna elérni fiatalon, azokat megvalósítottam, sok helyen léptem fel a világban, klubokban, partykban, fesztiválokon. Azt gondolom, hogy a jövőben a magyar partykon és fesztiválokon való fellépés lesz nekem fókuszban.

Melyik a 3 aktuális kedvenc és/vagy legtöbbet játszott psytrance-számod?
Varaboro: Alam Al-Mithal
Hypnocrono: Frozen
Kasatka: Deep Waters

Javasolj legalább 3, legfeljebb 9 számot a 100 legfontosabb goaszám listájára!
Skazi: Fire on Ice
Parasense: Speech Work
GMS vs Talamasca: Mutation
Neuromotor: Fuck Dat Maffia Trance