Igen, tudom, hogy a Heaven Street Seven cikknek is ez volt a címe, de ha az népünnepély volt, a Kispál és a Borz csütörtök esti Fishing on Orfűs koncertjére sem lehet más mondani és így más címet adni neki: volt sírás, rívás, nevetés, tánc, összeborulás, tömegmozgás, és olyan közös éneklés, hogy azóta is áll a karomon szőr tőle, akárhányszor visszanézem a videókat.

A Kispál és a Borz mellett a Fishingen csütörtökön fellépett zenekarokról egy következő cikkben fogok megemlékezni, annyira sűrű a program, hogy a reggel 6-os lefekvés mellett egyszerűen képtelenség mindenre kitérni.

Kábé 1989-90 óta szeretem a Kispál és a Borz zenekart; még a gimnáziumi évek alatt kezdtünk el barátaimmal – többek közt a HS7 basszusgitárosával, Németh Robival és a HS7 sokáig volt menedzserével, Kovács Ákos Dadannal – az Almássy téri Szabadidőközpontba a koncertjeikre járni, ahol mindig egészen hasznosan töltöttük a szabadidőnket. Rengeteg fellépésüket láttam, ott voltam a Szigeten a 2010-es búcsúkoncertjükön is, ahol tök szomorúan vettem tudomásul, hogy többet nem énekelhetem azt élőben teli torokból, hogy „nem drogozunk már többet a gangon” – mert én legalább 15 éven át így hallottam a Ha az életben egyik mindenkinek kedves sorát, vagyis azt, hogy: „nem borozunk már többet a gangon.”

De megértettem, hogy feloszlottak ‒ ha már nincs meg a szikra, ha már nem jönnek együtt a dalok, minek erőltetni és minek lerombolni egy ilyen hagyatékot? Aztán megértettem azt is, hogy 2022-ben újra felébredt a vágy a közös alkotásra, és egy pillanatig sem gondoltam arra, amit ilyenkor a cinikus emberek szoktak egyből hangoztatni: hogy elfogyott a pénz. Kispál Andrást nem olyan embernek ismertük meg, aki csak úgy a pénzért felmegy a színpadra és mórikálja magát, meg egyáltalán soha nem éreztem, hogy ez a zenekar valaha a pénzről szólt volna, „sika-kasza-léc”- jelleggel. A közös alkotásról szólt, meg arról a viszkető érzésről, hogy ha egy dal meg akar születni, akkor azt meg kell szülni.

Ezzel együtt nem mentem el az újjáalakulásuk után egyik koncertjükre sem. Valahogy nekem, az én életemben a Kispál annyira speciálisan a ’90-es évekről szólt (aztán még a 2000-es évekről), hogy úgy éreztem, az az érzés már nem fog tudni soha visszajönni, nosztalgiázni meg nem akarok.

Ezért is volt fantasztikus élmény a csütörtök esti koncertjük: sem nosztalgiát nem éreztem, sem azt, hogy valamit kétségbeesetten újra meg akarnak éltetni velünk, és ebben természetesen óriási szerepe volt annak, hogy hazai pályán láthattam a Kispál és a Borzt. Vagy Borzot. Annyira felemelő élmény volt a vélhetőleg 12 ezres tömeget látni, ahogy egyszerre reagálnak, mozdulnak, rezzenek a dalokra, a szövegekre, Lovasi András megszólalásaira, és megemlékezéseikre idén elhunyt barátjuk, Bräutigam Gábor „Ricsi”-re, hogy semmi hely nem maradt bennem nosztalgiára, múltba révedésre. Egy jelen idejű népünnepélybe csöppentem, ahol tényleg a legfiatalabbaktól a már egészen ősz rajongókig mindenki egyszerre énekelte a dalaikat, olyan boldog, mély átéléssel, amit ritkán látni koncerteken – pedig többször járok hetente koncertre, mint közértbe. Felemelő volt például, ahogy a Zsákmányállat szövegét egy emberkén ordította ez a rengeteg ember. Örökre szívembe zártam a látványt és az élményt.

Mivel én Budapesten születtem, ahol ‒ hogy ennél a hülye hasonlatnál maradjak ‒ több zenekar van, mint közért, én soha nem azért rajongtam egy zenekarért, mert budapestiek, hanem azért, amilyen zenét játszanak meg azért, amilyen arcok. Ez a Kispál és a Borz és a pécsiek esetében nem így van, a legtöbben ‒ úgy tudni ‒ büszkék arra, hogy a Kispál és a Borz pécsi zenekar, és maximálisan magukénak is érzik az együttest. Ez a plusz energia és érzet tette ezt a koncertet még inkább felejthetetlen élménnyé számomra, és tényleg még most is elbőgöm magam azon, hogy amikor András azt mondta: a következő szám, A rétek halványak volt Ricsi kedvenc száma, ezt az ő emlékére játsszák, a közönség nagy része, tisztelete és hálája jeléül némán letérdelt a dal alatt.

Köszönöm, Pécs, köszönöm, Kispál és a Borz, hogy emlékeztettetek arra, hogy az élet ennyire kurvára szép is tud lenni.

További Fishing on Orfűs és Kispál és a Borz videók a Pop Eye YouTube-csatornáján.

Az első napi beszámoló a Fishingről: Igazi népünnepély volt a Fishing on Orfű nyitónapján a Heaven Street Seven koncertje