Monstre bulira készülhetünk a ma esti Primus koncerten – amire ezzel a playlisttel meg is kezdhetjük a bemelegítést
Szerző: Pritz Péter
2026-08-04
A világ egyik legőrültebb zenekara, a Primus 42 éves fennállása során még nem lépett fel Budapesten, de ma este végre a fővárosban, a Barba Negrában láthatjuk a basszusgitárfenomén Les Claypoolt és népi együttesét. A koncert 7 órakor kezdődik, és lesz majd egy szünet közben, de így is legalább két és fél órás előadásra számíthatunk, amire a Pop Eye best of Primus playlistjével már most megkezdhetjük a bemelegítést.
Their name is Mud
Az átlag Primus-rajongó nagy valószínűséggel az MTV aranykorában, a ’90-es évek elején szokhatott rá a Primusra, bár ugyan már ’90-ben és ’91-ben is jelent meg lemezük (Frizzle Fry, Sailing The Seas of Cheese), az első generációs Primus-hívők nagy tételben ’93-ban, a Pork Soda megjelenésekor flasheltek rá előszőr az egészen kivételesen egyedi és őrületes zenét játszó zenekarra, és egyik leghíresebb daluk, a My Name Is Mud videóklipjére. Csak álltunk, néztük és nem értettük a dolgot, a dal pedig kihasználva az átmeneti üzemzavarunkat, berántott minket, és örökre Primus-rajongót csinált belőlünk. Semmihez sem volt fogható az a zene, amit akkor a Primus játszott. És nagyjából azóta sem fogható semmihez.
Én személy szerint emellett azt is köszönhetem a zenekarnak, hogy miattuk lettem újságíró. ’95-ben egy barátommal kistoppoltunk Bécsbe, a koncertjükre, ahol a Szene előtti parkolóban odajött hozzánk egy lemezkiadós lány, és megkérdezte tőlünk, hogy ugye magyarok vagyunk-e, mely következtésre abból jutott, hogy épp BB vörösbort ittunk. Aztán megkérdezte, hogy beszélünk-e angolul, mondtam, igen, és megkérdezte, akkor nem csinálnék-e interjút a zenekarral, mert valaki nem jött el az interjúra, és neki kellemetlen lenne, ha le kéne mondania. „Már hogyne csinálnék! – mondtam neki. ‒ És véletlenül van nálam diktafon is” ‒ tettem hozzá, mert akkoriban még kazettás diktafonra vettük fel a koncerteket, hogy milyen jó lesz majd visszahallgatni.
Hát, ezúttal a dobossal, Tim „Herb” Alexanderrel készült interjúmat hallgathattam vissza róla. Óriási élmény volt tök spontán belecsöppeni egy interjúhelyzetbe a zenekarral, és mivel korábban a Magyar Televízióban dolgoztam, ahol már volt szerencsém interjúzni többek közt a Faith No More-ral és a Culttal, némi rutinom már volt benne.
Az interjú végén aláírattuk a zenekarral azt a WIEN feliratú kartonpapírt, amivel kistoppoltunk, fotózkodtunk egyet a zenekarral, a nagyon kedves lemezkiadós hölgytől kaptunk három jegyet az interjúért cserébe a koncertre, az egyiket eladtuk, annak az árát elittuk, majd pár száz ember társaságában részt vettünk életünk addigi egyik legjobb koncertjén.
Aztán pár nappal később bevittem a kézzel, egy papírlapra leírt interjút a Blikkbe, egy nagyon csinos, hosszú, piros körmű beírólánynak lediktáltam, majd bevittem Ligeti Nagy Tamás főszerkesztőnek, aki vetett rá egy pillantást, félretette, pár szót még váltottunk, majd elindultam kifelé az ajtón. Aztán mielőtt kiléptem volna, azt kérdezte: „Péter, nem akarsz nekünk írni?” Mondom: „Tamás, nem tudom, életemben nem írtam még semmit.” „De azt tudod, hogy mi az az alany meg az állítmány?” Mondom: „Igen, azt tudom.” „Na, akkor itt van egy Uncut magazin, van benne egy anyag PJ Harvey-ról, hétfőre írj róla egy cikket.”
Hát, így indult zenei újságíró karrierem, amiért azóta is hálás vagyok a sorsnak, és benne az összes szereplőnek, beleértve Lénárd Lacit, a Metal Hammer egyik alapítóját is, akit a határon szúrtunk ki magunknak, miután a kocsit, amivel odáig vittek minket, visszafordították, mi meg ott álltunk a határőrök közt a kocsisor mellett, mint két fasz egy kelet-európai lakodalomban. Lacit úgy szúrtuk ki magunknak, hogy Rollins póló volt rajta, és tudtuk, hogy Rollins pólóban csak Primus koncertre mehet valaki. Így is volt. És volt olyan rendes, hogy elvitt minket, aztán haza is hozott. Laci sajnos épp négy éve hunyt el, pedig olyan szívesen nézném ma is a fejét a koncerten, ahogy mosolyogva, lelkesen, nagy szakértelemmel bólogat a Primusra.
Neki is ajánljuk ezt a playlistet, meg persze mindenkinek, aki szereti, és mindenkinek, aki tudja, hogy: PRIMUS SUCKS!