Nem kellett hozzá se hangszer, de még egyetlen hang sem, csupán egy fotó, ami Beck Odelay! című lemezének borítójára került: egy akadályon átugró komondor. Az album ma 30 éves.

Beck lehetett egy a sok one hit wonder közül, a Loser tökéletesen alkalmas volt rá. És sokan azt hitték, az is lesz ebből a fura bogárból, bár aki már akkor nem felületes szemlélője volt, azoknak már akkor feltűnt, hogy azért van ebben a csávóban valami plusz, ami miatt biztosan hallani fogunk mér róla. Két évet kellett várni rá, hogy ezt megtudjuk.

1996. június 18-án Beck Hansen olyan magabiztossággal mutatta meg, hogy sokkal több ő, mint egy one hit wonder, hogy attól azóta is cseng fülünk, és ilyenkor folyton az Odelay! című album egy-másik dala visszhangzik a hallójáratainkban. Büntetésképpen a hibás feltételezésért, meg persze okulásként is, hogy egy életre megjegyezzük. A lemez bármelyik dala szolgálhat bizonyíték gyanánt, mert mind jó. És egyiken se koptatott semmit az idő. Méretes közhely, de igaz, hogy a komondoros borítójú Odelay! egy olyan lemez, ami 1996 előtt is elkészülhetett volna, meg most, 30 évvel később is, meg pár hét múlva is készülhetne akár. Amin nem fog az idő, azzal kapcsolatban nem is számít az idő. Még akkor sem, ha pont ma 30 éves. A Odelay! egyébként egy mexikói szlengszóból született lemezcím, és azt jelenti, hogy valami cool, teljesen oké, frankó, fasza, király, menő, vagy nemtom manapság mit menő mondani arra, hogy ha valami igazán menő. Mint amilyen ez a lemez is: