1975. október 24-én jelent meg a Roxy Music ötödik nagylemeze Siren címmel, melyről többek között azt is megtudtuk, hogy a zenekart vezető Bryan Ferry első számú drogja nem a kokain, se nem a metamfetamin, hanem a nagybetűs szerelem. A borítón Ferry akkori csaja, Jerry Hall szerepel, aki két év múlva elhagyta őt Mick Jaggerért.

A Siren a brit zenekar első és egyben legtermékenyebb korszakának (1970-1976) utolsó nagylemeze volt, sorrendben az ötödik, ami 1975. október 24-én jelent meg. Ekkor Brian Eno már két éve nem volt tagja a Roxy Musicnak (1970-től 1973-ig, az első két nagylemez idején volt Roxy Music-tag), a zenekart vezető Bryan Ferry pedig egyre több időt töltött a stúdióban, mint szólóelőadó. 1976-ban két évre fel is függesztették a működésüket utóbbi miatt, de 1975-ben még összehoztak egy remek nagylemezt, ami kiváló értékeléseket kapott annak ellenére, hogy az első korszak öt nagylemeze közül, szerény véleményem szerint, talán ez a leggyengébb. Mindössze két kislemez-dalt fialt az album, és abból is csak az egyik lett emlékezetes sláger, viszont az meg nagyon: a nagylemezt felvezető, 1975 szeptemberében kiadott, artisztikus diszkószám, a Love Is The Drug.

A Siren azt az utat folytatta, amit már az előző, Country Life albumon elkezdett a zenekar: egyre inkább visszafogták a kísérletezést, miközben egyre több teret engedtek a popzenének, és meg is teremtették a nagylemezre a tökéletes egyensúlyt. Hiába csak egyetlen nagy sláger került a 42 perc hosszú és kilenc dalt tartalmazó albumra, azon számos emlékzetes dal található. Személyes kedvencem a lemez első felén egymás után hallható három szám, a Sentimental Fool, a Whirlwind és a She Sells, de legalább ilyen erős darab a másik kislemezre került dal, a Both Ends Burning, valamint az azt követő, és a Roxy Music kísérletező oldalát felvillantó Nightingale.

Ejtenünk kell pár szót az album borítójáról is. Bryan Ferry, aki idén töltötte be a 80. életévét, és aki Oscar Wilde után a britek legnagyobb dandyje, mindig is nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a borítón jó csajok szerepeljenek. Ahogy Leonardo DiCaprio következetesen a 25 év alatti fiatal nőkre lő, úgy Ferry pedig a modellekre gerjedt, vagy minimum a szoborszépségű nőkre, akik akár modellek is lehetnének. A Siren borítóján látható nő nem más, mint Jerry Hall, modell és színésznő, akivel Ferry ekkoriban jött össze, és aki 1977-ig a barátnője volt, amikor is a nő elhagyta őt egy másik zenész, Mick Jagger miatt – akivel aztán hosszú ideig, 1999-ig együtt is maradt. Jerry Hall egyébként nemcsak a Siren borítóján szerepelt, hanem két Bryan Ferry klipben is (Let’s Stick Together és The Price Of Love).

Az 1975. október 24-én megjelent ötödik Roxy Music nagylemez, a Siren felkerült a Rolling Stone magazin minden idők 500 legjobb nagylemeze listájára, a 371. helyezést érdemelte ki, majd amikor 2012-ben igazítottak a listán, akkor már a 374. helyre szorult vissza, bár az, hogy rajta van, helyezéstől függetlenül is nagy eredmény. Ehhez képest a Vibe magazin a 20. század 100 legfontosabb lemeze listája nem állított sorrendet, és a Siren ezen is rajta szerepel. A lemez összes dalát Bryan Ferry írta, a zenekarnak pedig ekkoriban Andy Mackay (oboa, szaxofon), Phil Manzanera (gitár), Paul Thompson (dob) és Eddie Jobson (hegedű és billentyűs hangszerek) voltak a tagjai. Illetve volt még egy hatodik, nem hivatalos tagja is a zenekarnak, John Gustafson (basszusgitár), aki már az előző két albumon (Stranded és Country Life) is közreműködött. És ha már ennyit beszéltünk a Siren albumról, itt az ideje, hogy meg is hallgassuk.