Sülyi 1994-ben indította Őriszentpéteren a Virágzás Napjai, mai fogalmak szerint talán összművészetinek nevezhető fesztivált, amit a covid helyezett parkolópályára, ám Kokas Katalin és Kelemen Barnabás, illetve a FAB (Fesztiválakadémia Budapest) új életet lehelt bele – Sülyi Péter szavaival – „ritka erénnyel, amivel jó szándékkal felkarolták és tovább éltették”. Ugyanakkor a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) titkos kifizetései nyomán kerekedett botrány magával sodorhatja a Virágzás testvéreseményét, a nagyobb szabású, augusztusi Hétrétországot, ugyanis a skandalum miatt minden kifizetést felfüggesztettek az NKA-nál.

Milyen, és miben, mennyiben más fesztiválra számít a magyar tavasz eseményei utáni felszabadult országban? A várakozások, például a résztvevők előzetes diskurzusai alapján érzékelhető valami különös izgalom az idei előtt?

Én a csodára számítok – mint mindig. Csoda volt, hogy az elmúlt években meg tudtuk őrizni és életben tartani az egyre apadó
kulturális támogatások mellett is Hétrétországot, ami az idén 25 éves lesz. Ezek az őrségi események – a 2018-ban megszűnt és
most újraéledő – Virágzás Napjai művészeti fesztivállal együtt, minden időben piros betűs ünnepek voltak, a szabadság kis foltjai,
amik reménységből adtak muníciót az innen távozóknak. Sokakban kitartott ez a következő évi találkozásig. A szabadság magja
megvolt – most a szorítás szűnt meg körülötte a változások következtében. Az öröm szabad megnyilvánulását várom az új
találkozásoktól az idén. A „különös izgalom” éppenséggel engem tölt el, amikor azt hallom, hogy az NKA-kifizetéseket felfüggesztették. Nem a 17 milliárdot – az már kiment –, hanem a „rendeseket”. A nyilvános pályázaton megítélt minimális NKA-támogatás az egyetlen forrás, amire Hétrétország támaszkodhat az idén. Ha június végéig nem rendeződik ez a helyzet, új kérdés merül fel: vajon az eufória hulláma ide sodorja-e önköltséges alapon is az előadókat és a látogatókat örömünnepet ülni az Őrségbe? De én a csodára számítok – mint mindig.

Írna a témához bárhogy kapcsolódó dalszöveget? És ha igen, el tudná gondolni, és összefoglalni, hogyan, milyen hangon szólna a történésekről?

A mozgalmi dal műfaja távol esik tőlem. De az abszurd, elkeserítő helyzetről és a változás szükségességéről éppenséggel írtam – nem sokkal a változás bekövetkezte előtt – így teljesüljön minden kívánságom! Mi folyik itt? címmel készítettünk egy lemezanyagot Huzella Péterrel, aminek felvételén Szirtes Edina Mókus és zenész barátai vettek részt. Ajánlom erről a Hidat kiáltok és a Névtelen hármak – Trianonim című dalokat.

Ajánljon három különböző művészeti ágból egy-egy személyes kedvencet az idei fesztiválprogramból – rövid, tömör indoklással.

A határátlépőket kedvelem. Kollár-Klemencz László a popzene és a szépirodalom határvidékéről talált egy saját ösvényt, ami a dalköltészet különvilágához vezet. Páran tapossák ezt az utat a nyomában. Évente eljutnak az Őrségbe is, ahol augusztus 10-e a Dalköltészet Napja. Vecsei H. Miklós az előadó-művészet, a zene és az irodalom határait járja, nem kis közéleti felelősséggel. De amiért a legfőképp bízom benne: őszinte ember. Vitáris Iván a rockszínpad született tehetsége. Sokan vannak a
műfaj aktorai, de kevesen, akiknél az őstehetség kifinomult intelligenciával párosul.

Követi a kortárs magyar dalszövegeket, például az amúgy virágzó rapét, és ha igen, mit gondol róluk?

A rapben eredeti energia tört föl, és az mindig izgalmas, mikor egy korszakban hirtelen, egyszerre megjelennek egy stílus képviselői. Figyelemre méltó a magyar szcéna, figyelem is.

El tudna képzelni bármilyen Omega-formációt/produkciót a fesztiválon, és ha igen, milyet?

Igen, elképzeltem, és nem annyira a nosztalgia, mint inkább a változás és a megújítás jegyében. Magam is ezen munkálkodom.
2022-ben Omega 60 címmel 3 napos koncertsorozatot tartottunk Hétrétországban, amin a kortársak és a szakma apraja-nagyja fellépett. Ott volt az Omega-szigetek című koncertszínházi előadás ősbemutatója is, amelyben az Omega-szerzemények SP szövegeivel, Szirtes Edina Mókus kamarazenekari áthangszerelésében szólaltak meg, 16 zenei közreműködővel. Azóta többször, nagy sikerrel előadtuk (sajnos ritkán, mert a népes előadói gárda itt nehézséget jelent). A Szentesi Omega Múzeum anyaga vándorkiállításként szintén megfordult nálunk Őriszentpéteren. Ebben az évben befejeztem – Molnár Gyuri Elefánt támogató
hozzájárulásával – a 200 évvel az utolsó koncert után című, Omega-szerzeményekből és színművészek által megszólaltatott prózai szövegekből álló hangzó anyag összeállítását, amit 2027 elején mutatnak be a Magyar Zene Házában.

Mennyire elégedett a hosszú szünet után, a FAB által újraindított Virágzás Napjaival – van, amit visszasír a 1994–2019 közötti időszakból, és van, aminél akár bosszankodik, hogy miért nem magának jutott eszébe?

Minden elismerésem Kokas Kataliné és Kelemen Barnabásé. Ritka erény valami létezőt jó szándékkal felkarolni és tovább éltetni 7 év szünet után. Természetes, hogy a maguk képére formálják, lassacskán Springfest alakot ölt, ettől lesz igazán a sajátjuk. Valaha
a gondolatébresztő előadások adták a Virágzás gerincét – ma inkább a zenei minőség. Szintén érthető a változás, ezen nincs mit
visszasírni – mindenki a maga legjobbját teszi bele. Ami új szín: az a gyerekekre irányuló fokozott törődés. Nekem is eszembe jutott – de ők és a mögöttük álló népes szervezőgárda jobban csinálják.

A II. Springfest – Virágzás Napjai gazdag és változatos programja – melynek szerintünk az a legnagyobb erénye, hogy kiviszi a klasszikus zenét a hangversenytermek mégoly patinás, de sznobériával terhelt közegéből – itt található