Felpörögtek így év elején a darkos psytrance-bulik Budapesten, most is épp egy négy hétben vagyunk, mikor egymás után minden hétvégén tartottak effélét a városban. Kettőt ezek közül az Y-Production hozott (február 20-án a Palazzo Permanenssel közösen), illetve hoz le – március 7-én, a nemzetközi nőnap előestéjén a nightpsy egyik vezető kiadójától, a Sangomától hozzák a spanyol Rendert, ráadásul egy kastélyba. Az amúgy az Y-nál szervezőként is dolgozó dj Psytom mindkét bulin fellép/ett, úgyhogy most ajánlóként vele csináltunk egy nem szűkszavú, hanem kifejezetten mesélős, bemutató interjút, ami így egészen mélyre sikeredett.

Hogyan és mikor kerültél bele a goaszcénába?

Gyermekként, már 4-5 éves koromban aktív érdeklődést mutattam a szokásostól eltérő, alternatív zenei műfajok és videoklipek iránt, nagy kedvencem volt a Prodigy Breathe című szerzeménye. Vegyes érzelmeket váltott ki belőlem, egyszerre tetszett nagyon, és egyszerre volt “ijesztő” is a klip, teljesen magával ragadott. Később gitározni kezdtem tanulni, az élő zenéből is az egyediek tetszettek, koromat meghazudtoló módon hallgattam Doorst, Jimi Hendrixet és AC/DC-t, majd kezdtem el ugyanezeket a zenéket játszani. Amikor az első sulidiszkós fellépéseket letudtuk az akkori bandánkkal, egyből tudtam: a színpadon érzem magam a legjobban. 2008-ban egy kedves barátommal egy házibuli keretein belül hallottam meg az első goalemezt, az 1200 Microgramstól. Azon kívül, hogy a hangzás teljesen egyedi volt számomra, tele volt rockelemekkel, ami azonnal az agyam legmélyebb bugyrába hatolt. El is kértem a lemezt, és rongyosra hallgattam, akkoriban még a discman volt az eszköz, ami a buszon minden egyes kátyún áthajtás után újraindult, akkoriban nem találták fel még a rázkódásvédelmet… Nem is kellett sok idő, elmentem életem első partyjára a budapesti K2 nevű szórakozóhelyre, akkoriban ez a hely volt a fő goás helyszín. Hruscsov akkoriban még saját formációjában, a Y-Eastben zenélt. Ez a party ugyanazt váltotta ki belőlem, mint kisgyermekként a Prodigy: egyedi volt, alternatív, kicsit ijesztő, mégis nagyon magával ragadó és extra. 2019-ig nagyon aktívan jártam partykra, fesztiválokra, gyűjtve a megannyi remek élményt, közben gyakran próbálgattam keverni a zenét kisebb házibulikban, és otthon, videós tutorialokat betanulva. 2019-ben, amikor taxisofőrként dolgoztam, gyakran segítettem Hruscsovéknak a reptérről elhozni a külföldi fellépőket a partiba, amikor is az egyik ilyen alkalommal nem fogadtam el semmit, hanem megkértem őt és Botondot, hogy ezúttal inkább küldenék egy mixet, és ha tetszik nekik, szívesen kipróbálnék egy fellépést egy kisebb partyn. Nem is kellett sok idő, Botond egy héten belül felhívott, hogy lenne egy kisebb születésnapi rendezvény a Kalózhajó nevű helyen, ahol számítanának rám egy 2 órás warmup-szettre. Ezen a rendezvényen körülbelül 100 barátom megtisztelt a jelenlétével és hatalmas sikerrel zártam a két órát. Innentől kezdve nem is volt megállás, először az Afterdam Crew szárnyai alatt gyakorolhattam, és szereztem tapasztalatot és tudást, később, 2021-ben Hruscsov meghívott a Y-Production csapatába, ahol most már a zenélésen kívül az artistmanageri és bookinggal kapcsolatos tevékenységeket is folytatok.

Mi különbözteti meg vajon ezt a szubkultúrát a többi kortárs, párhuzamos elektronikus zenei, és akár szintén négynegyedes zene szubkultúrájától?

Véleményem szerint a közösség régi gyökerein alapuló elemei, illetve a zene mélysége. Nagyon erősen érződnek a “hippivonások”, a természet szeretete, a kölcsönös odafigyelés a másikra, a nagyon színes és különböző társadalmi és életkorbeli különbségek eltűnése, és a spiritualitás jelenléte, megélése. Ezen kívül a zene különleges technikai adottságai is idesorolhatók. A psytrance-nek iszonyatosan komoly mélységei vannak, a zeneszámok komoly mondanivalója, a különböző népi és törzsi motívumok fúziója, a határozott és erős ütem, hipnotikus állapotba történő utaztatás a fő különbségek más 4/4-es műfajhoz képest. A legfőbb különbség az átlagos partyzók és a “goások” között talán az, hogy a goás szubkultúrában nincs jelen a shaming. Az elfogadás olyan erős, ami elsőre talán rémisztő, vagy sok annak, aki idetéved. Aztán éjjel kettőre általában teljesen megváltozik vélemény az itt partyzó emberekről. Aki először van ilyen rendezvényen, látszik rajta, hogy nincs komfortban még, nem mer úgy táncolni, ahogy sehol máshol nem szoktak. Aki már régóta goás, az pontosan tudja, hogy itt igazán lehet önmaga, ez egy óriási játszótér felnőtteknek a legszélesebb körben.

És ha már itt tartunk: szerinted mi a közös a goafesztiválon táncoló tévés sztárműsorvezető, illetve a szinte csak éjszaka előbújó, és olykor sátánosanöltözködő, sznobosan szigorúan csak (experimentál-)darkot hallgató arcokban – vagyis mi az, amit ők és mindenki, tehát az a bámulatosan rengetegféle ember keres és megtalál a goában?

Szerintem ez a legjobb része ennek az egésznek. Itt megtalálható komoly ügyvéd, orvos, néha politikus, de festő és dohánybolti eladó is: itt mindenki egy. Helyén kell tudni kezelni természetesen az egészet, sok-sok illúzió előfordul egy ilyen éjszakán, de talán pont ez a bámulatos az egészben, hogy ilyenkor egótól függetlenül érezheti mindenki jól magát. Ezeken az összejöveteleken olyan nyitottságot élhetünk meg egymással közösen, amilyet máshol nem. Itt kedélyeset tudnak beszélgetni az esetleg szinte ellenségként élő emberek, mint mondjuk egy transznemű fiatal és egy konzervatív politikus. 

Mi lehetne ennek a szubkultúrának valami olyan tanulsága, vagy inkább csak egyszerűen megmutatnivalója, amitől akár jobban érezhetnék magukat az emberek ebben a látszólag széteső világban?

Egymás és önmagunk magas szintű elfogadása, ez hiányzik talán a legjobban manapság. A természet szeretete, a közösség ereje, a közös, törzsi tánc a tűz körül… Több ezer évvel ezelőtti sémák ezek, amik belénk vannak kódolva, mégis ordító űr van az emberek lelkében e tekintetben.

Milyen hatást akarsz kelteni az emberekben, amikor zenélsz nekik?

A zene erejét szeretném megmutatni, és azt, hogy milyen, amikor libabőrös mindenki. Amikor együtt táncolunk, amikor több száz vagy akár ezer láb egyszerre dübörög, annál jobb érzés a világon nincs. Amikor egy szép kiállásnál könnyeket látok, amikor hangosabb a sikítás a zenénél. Ezt mindenkinek éreznie és látnia kell. De önmagam kifejezése is nagyon fontos. Minden egyes zeneszám mögé egy történet húzódik, nemcsak olyan történet, amit a producer a zenébe belefoglalt – hanem a saját történeteim, az adott zenei blokk felépítése, és annak a mesélni valója. Mosoly, ölelés és végtelen erejű rezgés, ugyanis minden energia rezgésekből épül fel, mint ahogy az óceánt is cseppek alkotják.

Mikor érzed a legjobban, hogy na, ma este kurvajót zenéltem, ha milyen irányban tudtad érzésed szerint módosítani ezt a hatást? Az mindegy is, hogy benézted ezt-e a hatásmódosítást, vagy akár tényleg megtörtént. Ilyeneknél is csak az számít, ami bennünk van, mert csak azt tudhatjuk, pláne (legalábbis közelítőleg) pontosan, ami bennünk van, ami másokban van, ahhoz nagyon bizonytalan a hozzáférés.

Nehéz a legjobb ilyen alkalmat kiragadni, mert Istennek hála, nagyon sok ilyen történt, és ehhez én egyedül kevés lennék, ugyanis a “kurvajó zenélést” együtt alkotjuk a közönség minden egyes tagjával. Mert azon kívül, hogy gondosan felkészülök az estére zenével, egy adott playlisttel, a közönségből érkező visszajelzések majdnem mindig elkanyarítanak az eredeti tervtől. Nagyon fontos a kommunikáció a táncolókkal, együtt egy teljesen interaktív és élménydús 2 órát tudunk eltölteni. Mindez így ugyanúgy előfordul több ezer fős rendezvényeken, mint egy 80 fős, zártkörű bulin: egy hatalmas nyári fesztiválon a tömeg magával ragad mindenkit, de 80 ember egyedi hangulata mentén is óriási élmény egy közös adok-kapok-műsort kerekíteni.

Az Y-Productionnal ti is rámentek a nightpsy-ra és a keményebb psytrance-bulikra, lásd pl. a Render-partyt, nyilván azért is, mert ezek egyre népszerűbbek itthon is. Mi lehet az oka ennek, illetve kapcsolódóan: miért táncolnak az emberek nagyon gyors és kívülálló füllel hallgatva sokszor kellemetlenül „recsegő”, szinte diszkomfortosnak mondható zenére?

A megújuló közönség, a hardtechno felszínre törése szerintem alapvetően hozzászoktatta az emberek fülét a gyorsabb bpm-re és az erősebb hangzásvilágra. Ezen kívül a régebben progresszív-psy zenéket író producerek bátran nyúlnak hozzá a 145 környéki vagy annál magasabb tempóhoz, és egyre gyakrabban hallható fűrészes és forestes effekt az efféle zenékben is. Csapatunkkal nagy hangsúlyt fektetünk a közönséggel való kommunikációra, és felmérve az újabb igényeket egyenesen következett, hogy nyissunk az éjszakai zenék felé. Azt mutatja a gyakorlat, hogy „letévednek” a nightpsy-t abszolút nem hallgató emberek, és nagyon sokan megszeretik – ennek én magam is ékes példája vagyok: régen hallani sem akartam effélékről, ám meghallottam modern nightpsy-szerzeményeket, amiknek groovys és furfangos ütemeitől, meglepetésszerű effektjeitől, nagyon gondosan megírt bassline-aitól, progresszív logikájától valósággal új értelmet nyer a boogie. Szóval nagyon közönségbarát lett ez az alstílus is, nagyon szépen tudott fejlődni az elmúlt években, így én is azon kaptam magam már úgy egy éve, hogy zárásig mulatok Jumpstreetre, Renderre… Sőt volt szerencsém pár alkalommal ebben a műfajban is kipróbálni magam dj-ként, és mondhatom, hogy jól sikerült.

Gerjeszthette vagy akár beindíthatta a műfaj népszerűsödését a covid – tehát hogy a zárlat alatt felgyülemlett táncolnivaló annyira felhalmózodott, hogy robbant?

Az én szerencsés esetemben abszolút, ugyanis 2019-ben kezdtem. Pont a nagy lezárások idejében indítottam el a Psytom-projektet, amit az első évben leginkább online tudtam megtenni. És igen, a lezárások egy éve alatt mindenki nagyon vágyott már bulizni, és mikor eljött a nyitás, ott kő kövön nem maradt… És ezután a nyitás után megjelent egy teljesen új partyzó generáció, teljesen más zenei igényekkel.

Mik a tervei az Y-nak, és külön neked mint dj/zenész az idei évre – az elkövetkező 5 évre – illetve az elkövetkező 10 évre? Saját zenét nem akarsz írni majd valamikor esetleg?

A Y-Production 2026-ban is igyekszik tényleg változatos előadókat hívni, tényleg változatos helyszínekre. Nagy a hangsúly továbbra is az egyedi helyszínek felkutatásán. Szeretnénk tovább vinni a családi rendezvényeket, amiket évente két-háromszor tartunk, hogy a régebbi, már családos barátaink is tudjanak kapcsolódni velünk, és aki akarja, el tudja hozni a gyerekeit is akár. Évek óta készülök saját zenét írni, tavaly elvégeztem Hiboo Producer School allin-képzését. Itt szert tettem egy alaptudásra, és most megyek rá a psytrance-szakirányra a szerb Eclipnél. Közben pedig épülni kezd a stúdió a kertemben. Már készítettem 3-4 rövidebb saját zenét, deephouse-okat, és meg is pályáztam vele a Telekom Szelektor 2026-os tehetségkutatóját, de psytrance-ben műfajban még sokat kell tanulnom és fejlődnöm, hogy kiadjak a kezemből saját zenét. Jelenleg a legnagyobb célom egy idei ilyen megjelenés, ami az év második felében várható.

Friss vagy újabb megjelenésű, aktuális kedvenc psytrance-számaid?

Avan7 & Burn in Noise & Altruism :: Divine Fortune // 2023 // Sonoora Records
Sonic Species :: The Way // 2023 // Shamanic Tales
Zyce vs Flegma & Lucha :: Op Le Le feat. Lucha // 2025 // Tesserac Tsudio
Relativ :: Balkanika // 2024 // Digital Om
Acid Punks :: Synergy // 2025 // Mutant Disco Records
Antinomy & Ritmo :: Coconut // 2025 // Iboga Records
Fiction :: The Northman // 2025 // Fiction

Kedvenc nem psytrance-zenék, és bűnös zenék?

Hát, ez bűnös, és főleg a videóval együtt büntető – Zoran Sumadinactól az Autotune… Aztán ezek viszont nem annyira bűnösek, csak teljesen mások, mint amiben élek – imádom, és szinte könnyekig hatódva hallgatom az ortodox templomi liturgiákat, meg a szerb, bolgár népzenéket, folklórt, vagy akár helyi mulatós-harmónikás zenéket.

Külvárosi kastélyban rendel Render

Az Y-Production sokadik nagydobás-helyszíne a rákoskeresztúri Podmaniczky-kastély, ahova viszont most először visznek keményebb zenét. A nightpsy vezető kiadójától (mármint az egyiktől a mondjuk 3-4-5 közül), a Sangomától érkező, spanyol Render inkább a groovysta-bugista vonalat viszi, ahogy feltehetően ezen az estén Psyletkzy és interjúalanyunk, Psytom (Y-Production) is, illetve Lyrane, míg az együtt fellépő Pollux és Billuminati alighanem inkább azt a sötétebb-ijesztőset – illetve pont, hogy inkább ők is a groovysat viszik majd, ahogy azt cikkünk megjelenése után Pollux jelezte, amit ezúton is köszönünk (a szerk.). Belépőre itt lehet szert tenni, a legolcsóbb szimpla is már 7000 (6000-es, 6500-ös elfogyott), ami a helyszínen 8000 lesz; a legolcsóbb páros pedig 13 ezer, ilyen a helyszínen nem is lesz.