Folytatódik interjúsorozatunk goás/psytrance-es előadókkal, ezúttal Eltawave-et (Goa.hu) kaptuk levélvégre (nem személyes, hanem mail-interjúk ezek), aki most szombaton a Dürer nagytermében játszik, olyan legendával osztva meg a pultot – Botond, Danger és Beyond, illetve Yury mellett -, mint a spanyol GMS, akit az egész psytrance, azon belül pedig is a fullon egyik „megalapítójaként” tartunk számon. Aki mindezt megnézné és meghallgatná magának, itt talál bővebb infót a másik két teremről és minden másról, ide kattintva pedig jegyhez juthat.

Hogyan és mikor kerültél bele a goaszcénába?

Első találkozásom 2006-ban volt ezzel a hangzással: akkor hallottam először U-Recken Tania című, régi vágású fullon-zenéjét. Akkoriban lakótelepi gyerekként suliba menet leginkább magyar rapzenék mentek a fülesben, így ez a hangzás nagyon titokzatosnak és „másviláginak” tűnt. Folyton csak azon gondolkodtam, mégis miféle mágia ez…? Szépen lassan, az évek alatt egyre több psy-zene került a lejátszási listába, és kezdte átvenni az irányítást a zenei ízlésem felett. Aztán eljött 2011 nyara, egy zebegényi házibuli, ahol megismerkedtem Alex aka dj Metaverse-szel, aki mesélte, hogy két nap múlva indul Ozorára. Nekünk sem kellett több: végül vele tartottunk. Talán furán hangzik, de nem a zene miatt mentünk, egyszerűen csak azért, mert hallottuk, hogy az maga a paradicsom. Teljesen magával ragadó kaland volt, mivel ez lett az első goabuli az életemben. Ezt követően egészen 2015-ig csak évi egy találkozásom volt ezzel a szubkultúrával, minden nyáron Ozorán – más bulira nem is jártam. Nem voltak barátaim vagy ismerőseim a goa világából. Alexszel is csak később, 2017-ben találkoztam újra, az első Selenium partyn, és ezután lettünk legjobb barátok, ami a mai napig nagyon szoros kapcsolat. Ahogy 2015 után jöttek a bulik, és egyre inkább beszippantott a szubkultúra, éreztem, hogy jó hatással van a személyiségemre. Rengeteg szuper embert és barátot ismertem meg, emellett sokkal mélyebben kezdett érdekelni maga a zene: a felépítése és a hatása. Azt is észrevettem, hogy erős vágy él bennem arra, hogy ezeket a zenéket megmutassam a barátaimnak. Ösztönösen bíztam a zenékben, és abban, hogy másnak is tetszeni fognak. Később ebből született az ötlet, hogy esetleg dj-ként is kipróbáljam magam.

Mi különbözteti meg ezt a szubkultúrát a többi kortárs elektronikus zene szubkultúrájától?
Elsősorban mindenképpen azt emelném ki, ahogyan az emberek a zenéhez hozzáállnak. Akik psytrance/goabulikba járnak, a goások pancsolni szeretnek a zenében, és egyfajta entitásként kezelik azt. Ez szinte egy szertartás, ahol a táncoddal, egy törzsként, a zenének „imádkozol”. Szerintem ezt az érzetet ez a szubkultúra adja vissza a legjobban. A nagy fesztiválokon ez nagyon szépen kirajzolódik. Engem ez tart legbelül lázban, és emiatt szerettem bele ebbe az egészbe. Amikor zenélek, ezt az érzetet szeretném a lehető legjobban közvetíteni – a kollektív törzsi hangulatot. Emellett szerintem fontos kiemelni ennek a közegnek az erős empátiáját és elfogadóképességét is, ami abszolút kézzelfogható minden psy-bulin. Mintha létezne egy ősi minta arra, hogyan kell helyesen bánni embertársainkkal a megváltozott tudatállapotokban – és ez valamiért a goarendezvényeken nagyon szépen megjelenik. Az internetes megnyilvánulásokat nem szeretném idekeverni, mert azok gyakran hamis illúziót keltenek, és torzítják az erről kialakult képet.

Mi a közös a goafesztiválon táncoló tévés sztárműsorvezető, illetve az éjjel előbújó, sátános, darkos arcokban? Mi az, amit ez a bámulatosan rengetegféle ember keres és megtalál a goában?

Leginkább egy közös pont lehet, a legegyetemesebb és mindenki számára érthető nyelv: a zene. Ebben az esetben mindketten raverek, vagyis a zenei transzállapotot keresik, vagy éppen megélik. Akinek átjön a goa szellemisége, az egyértelműen azt fogja érezni, hogy hazatalált. Láttam a tánctéren csini, bakancsos punklányt és egy szál ágyékkötőben bankigazgatót is.

Szerinted van ennek a szubkultúrának olyan tanulsága vagy csak egyszerűen megmutatnivalója, amitől akár jobban érezhetnék magukat az emberek ebben a látszólag széteső világban?

Persze, sok ilyen van. Alapvetően minden zenei rendezvény emeli, vagyis fejleszti a szociális szintedet. Minél inkább passzol hozzád a zenei irány, annál jobban tudsz fejlődni. Minél többet táncolsz, annál jobban oldódsz, ráadásul csökken a külső zaj, és közelebb kerülsz önmagadhoz.

Milyen hatást akarsz kelteni az emberekben, amikor zenélsz nekik?

Egyértelműen az ősi, átszellemült és szenvedélyes, kollektív törzsi hangulat a cél. Azt szeretném, hogy emlékezzenek a szettre, és különleges élményként gondoljanak rá – hogy eszükbe jusson: igen, ezért jöttek ide a hangfalak elé.

Mikor érzed leginkább, hogy na, ma este kurvajót zenéltem, ha milyen irányban tudtad érzésed szerint módosítani ezt a hatást? Az mindegy is, hogy benézted ezt-e a hatásmódosítást, vagy tényleg megtörtént.

Szerintem ezt egyértelműen a közönség reakciója mutatja meg. Nyilván a zenéid hatása megsokszorozódik a közönség méretével. Tehát ha eltalálom a zenéket, a tökéletes zenei ívet, és jól vezetem az energiákat, akkor a közönség hatalmas energiával fogja meghálálni. Bennem ez teljes extázist képes kiváltani, akár teljesen józanul is. Ilyenkor érzem azt, hogy igazán jót zenéltem.

Miért táncolnak az emberek nagyon gyors, és kívülálló füllel hallgatva sokszor kellemetlenül „recsegő”, szinte diszkomfortosnak mondható zenére?

Mindenkinek megvan a saját rezgése, és ezáltal a saját „rezgésigénye” is. Van, aki az én zenémre mondja, hogy neki már túl sok, míg más a 160 bpm-es forest-zenére mondja, hogy kevés. Attól, hogy valaki a sötétebb vagy gyorsabb zenéket élvezi, nem lesz sem jobb, sem rosszabb ember. Egyszerűen csak ilyen a rezgése.

Mik a terveid a zenéléssel, illetve a szcénában az idei évre, illetve az elkövetkező 5-10-15 évre?

Sosem tervezek ennyire előre. Amikor a nyári szezonra megtisztelnek a nagy fesztiválok azzal, hogy meghívnak – ami legtöbbször már a téli hónapokban megtörténik –, már boldog ember vagyok. A zenélésben többek között az utazás is nagy célom, ezért szeretnék minél több külföldi országban fellépni. Ezen felül van még egy nagy álmom: hogy az Ozora Fesztivál nagyszínpadán zenélhessek.

Javasolj legalább 3, legfeljebb 9 számot a 100 legfontosabb goaszám listájára!

A legnagyobb örömmel, ezeket progresszívek közül:

• Egorythmia Roger Rabbit: Speed of Light
• Tristate: Time and Space
• Sabretooth: Thagomizer

Ezeket pedig a fullonok közül:

U-Recken: Lost Paradise (Digicult’s Afterlife rmx)
Morganic: Portal to Space and Time
Space Tribe: Into the 4th Dimension
Cambium: Dimensional Key
Ajja: Juicy Shrooms (Alienatic Remix)
Virtual Light Act One: The Enigmatron

Goás és a szubkultúrához köthető előadókkal indult interjúsorozatunk első része az Y-Productionnál artist- és booking-menedzserként tevékenykedő dj-vel, Psytommal készült. A második rész a darkpsy magyar úttörőjével, Para Haluval, a fönti Eltawave-vel készített harmadik után a negyedkre felkészül: a francia Suduaya