Az ország (szerintünk) legunikálisabb fesztiválja, a Veszprémi Utcazene Fesztivál az idén július 23-25. között zajlik Veszprémben városszerte, amelyen egyszer mindenkinek részt kell vennie, aki szereti a zenét meg úgy általában az életet. A Pop Eye kedvcsinálónak öt külföldi előadót ajánl most, de a legjobb, amit amúgy tehetünk az az, hogy bevetjük magunkat Veszprémbe csütörtök délután, majd vasárnap éjjel lefekszünk aludni.

A Veszprémi Utcazene Fesztivál csodálatos koncepciója az, hogy Veszprém városában délután 5 órától este 8-ig különböző helyszíneken húsz feltörekvő ismeretlen vagy félig ismert magyar előadó/zenekar mérkőzik meg egymással a közönség és a szakmai zsűri kegyeiért (valamint a főnyereményért), rotációban, öt színpadon a fesztivál ideje alatt, majd utánuk érkeznek a külföldi előadók, és hajnalig tart a buli a városban. Aki még nem volt, annak mondjuk: konkrétan a város utcáin, főutcáin, sétálóutcáin, terein, parkjaiban, legszebb szegleteiben, vagyis ott, ahol általában munkába vagy munkából igyekvő, vásárló, ügyeit intéző emberek közlekednek. Erre a három-négy napra viszont az egész város színpaddá, fesztiválhelyszínné, buliközponttá változik. Az emberek a legnagyobb békében, felszabadultan nézik a különböző produkciókat, pezsegnek, táncolnak, esznek-isznak, vagyis úgy működnek, ahogy egyébként is jó lenne.

Aztán, miután éjfél-egy-kettő felé véget érnek a hivatalos programok, még betérhetünk a város bárjaiba és klubjaiba, amelyek epicentruma a Papírkutya nevű kocsma és kultúrtér, ahol a fesztiválon fellépő zenészek spontán örömzenélésben szoktak kitörni, amivel olyan élményt nyújtanak csak úgy, a maguk és a bulizást abba nem hagyni tudó közönség szórakoztatására, amilyennel máshol nem nagyon lehet találkozni. Felejthetetlen élmények, de tényleg.

Ja, és a fesztivál kellős közepén, júli. 24-én este még beiktathatjuk a Thievery Corporation koncertjét is a Gyárkertben bónuszként, aztán mehetünk vissza fesztiválozni.

Az idei felhozatalból egyelőre öt kedvencünket ajánljuk, kedvcsinálóként, mert amúgy az egész fesztivált úgy, ahogy van ajánljuk azoknak, akiknek még nem volt szerencséjük rész venni benne. Legyetek szerencsések! Vegyetek részt!

Honahlei

A félig costa rica-i Honahlei tipikusan olyan zenét játszik, ami mindenkit egyből megérint, ellágyít és elringat ‒ már azokat, akik nem egy elhagyatott svéd templomban nőttek fel death metalt hallgatva.

Az indie folk duót Michelle Gonzalez (MishCatt) és Kevin Etheridge alapította, és első nagylemezüket 2024-ben jelentették meg Nosara Tapes címmel. A duó annyira csodálatosan lágy dallamokból szőtt dalokat ír, amiket MishCatt olyan álomszerű, éteri hangon ad elő, hogy bármelyiket meghalljuk, azonnal kedvünk támad Costa Ricába költözni. Dalaik hangulatáról Mazzy Star mára halhatatlan slágere, a Fade into You ugorhat be elsőre, de a Honahlei nem annyira alteres, mint inkább óceáni levegőtől megfújt, érzéki és érzelmes, varázslatosan lebegő dalokat ír. Ami nem is csoda. Nem elég, hogy Costa Ricáról származnak, a Nosara Tapes lemez nagyrészt egy Izlandtól a mediterrán partokig tartó utazás során fogant. És akkor emellé még ott van a 2025-ben megjelent Expedition Xarifa című albumuk, amin már tényleg annyira szép, finom, lelkünket balzsamozó számok követik egymást, hogy ha ezeket meghallja egy death metalos, azonnal átköltözik a svéd templomból a lemezborítójukba.

Bulgarian Cartrader

Részünkről az idei Utcazene Fesztivál „legjobb művésznév” versenyét már most megnyerte Bulgarian Cartrader, pedig még meg sem hirdették. A Bolgár Autókereskedő ‒ a hivatalos okmányaiban: Daniel Stoyanov ‒ Szófiában született, Németország déli részén nőtt fel, most pedig Berlinben él és alkot. Végigjárta a popszakma összes lépcsőfokát: kezdetben esküvőkön lépett fel, aztán keresett vokalista lett, majd az itthon sem ismeretlen, de Németországban hatalmas sikereket elérő SEEED zenekar egyik dalszerzője és vokalistája lett. Aztán egyszer el kellett vinnie egy autót egy barátjának, ekkor pattant ki a fejéből a Bulgarian Cartrader név, mely művésznéven végül szólókarrierbe kezdett. Első albumát 2022-ben jelentette meg Motor Songs néven, amely egyből meg is hozta neki az áttörést, és dalaival fellépett Berlinen, Szófián, Párizson és New Yorkon át Los Angelesig rengeteg helyen. Zenéje nagyrészt szépen, szellősen hangszerelt, lüktető, elektronikus hangokkal fűszerezett, helyenként érzelmes akusztikus pop, abból a fajtából, ami egyből átjön, egyből az ember fülébe mászik, és az ember mindjárt kéri, hogy másszon be a másikba is.

Chris Grey & The BlueSpand

Tavaly már láthattuk őket Veszprémben, és nagy örömünkre ők is visszatérnek

A Chris Grey & The BlueSpand egy három laza fiatalemberből álló dán zenekar, melynek tagjai közül a leglazább az énekes, Chris Grey, mert neki például a térdénél hiányzik a nadrágja. A tagoknál már csak a zene a lazább, amit játszanak: groove-os, akusztikus soul-funk, bár olykor nagyzenekarként is megszólalnak, és az is nagyon jól áll nekik. Erre a legjobb példa a YT-on is fellelhető Feed the Monkey című daluk, amelyben egy Lucy Woodward nevű hölgy énekel és közreműködik egy komplett fúvósszekció meg egy zongorista is. Igazi, vérbő, maximális lelkesedéssel előadott blues-funk. Amikor trióban játszanak, akkor meg még viccesek is. Egyik legismertebb daluk a Funk the Mall, ami arról szól, hogy az énekes elment a plázába, megállapította, hogy unalmasak az emberek, és írt nekik egy számot, hogy jól meg legyenek funkolva:) A Chris Grey & The BlueSpand igen népszerű Európában, turnéztak már Olaszországban, Franciaországban, Hollandiában, Németországban, Lengyelországban, Belgiumban, Lettországban, Svájcban, Norvégiában és persze láthattuk őket itthon is. Alig várjuk, hogy újra hallhassuk élőben például Mammas Mammalaid című számukat, amire biztos, hogy James Brown is velünk együtt fog táncolni odafent!

Chris Kramer & Beatbox ‘n’ Blues

Aki egy kicsit is szereti a bluest, remélhetőleg ugyanannyira le lesz nyűgözve ettől a triótól, mint mi, amikor először meghallgattuk Hot Summer Day című dalát. Csodálatos hangon szólal meg benne a gitár, a hangszerelés szellős, a dal némi tarantinós filmzenei hatással bír, és mivel egyik tagjuk ‒ nem nehéz kitaláni, melyik ‒ beatboxol benne, az egésznek van egy kis hip-hopos üteme. Aztán ott van az Unkown Master of the Blues, amiben meg úgy szólal meg a harmonika egy gyönyörű déli blues-ban, hogy attól minden szívfájdalmunk azonnal elmúlik. Igazából azt akartuk írni, hogy attól feltámadnak a halottak, és egyből transzba esnek, csak nem mertük egyből leírni. De bármennyire furán hangzik is, játszanak funky blues is (Jukebox), nyers, garázsrockos bluest (Ain’t Nobody at Home), boogie-woogie-t (Beatbox ’n’ Boogie), gazdagon hangszerelt, egészen szívszorító bluest (Ashes to Ashes) meg olyat, mint a Lawyer Clark Blues, amitől kedvünk támad visszamenni az időben, bemenni egy vadnyugati kocsmába, meginni az összes whiskyt, és mindenféle illegális tevékenységet folytatni. Nyolc szóval összefoglalva: Chris Kramer triójának koncertjét tök hülyeség lenne kihagyni.

ENSEMBLE NATIONAL DE REGGAE

A francia ENSEMBLE NATIONAL DE REGGAE tavalyelőtt nyűgözte le fantasztikusan hangszerelt, lüktető, szívből jövő előadásával a veszprémi közönséget, és biztosak vagyunk benne, hogy az idén még annál is jobb lesz a koncertjük, hisz már ismerős terepen játszanak. Meg abban is biztosak vagyunk, hogy a zenekar tagjai éjjel visszatérnek jammelni a Papírkutyába is, ahol két éve olyan örömzenélést vágtak le, hogy attól azóta is lebegünk.

Két éve azt ajánlottuk annak, akik nem ismerte még a zenekart, hogy tekintse meg Ensemble National de Reggae című dalukat a YT-on, és már szaladni is fog a koncertre. Ebben a dalban francia reggae testvéreink fejet hajtanak a reggae nagy klasszikusai előtt, úgy, hogy egy nyolc és fél perces számban egyperces részleteket fűznek össze és adnak elő a lehető legszórakoztatóbb és legmeggyőzőbb módon olyan örökzöld slágerekből, mint például az 54-46 Was My Number, a Night Nurse, a 96 in the Shade vagy a You Don’t Love Me (No, No, No). A klip is baromi menő, egy gyártelepen lépked viccesen és zenél klasszikus reggae mozdulatok, lépések kíséretében 8 nagyon vidám kollega meg egy énekes. Minket ezzel az egy szerzeményükkel teljesen levettek a lábukról.

Azóta tavaly megjelentettek egy 8 számos lemezt Live Session at Relief Studios címmel, rajta saját szerzeményekkel és feldolgozásokkal, amelyeket hallgatva már most elkezdhetünk (ska) tánclépésben felfejlődni a színpadhoz, ahol játszani fognak, és ahol aztán majd újra elkezdhetünk lebegni az éterben.  

További részletes információ a Fesztivál honlapján és Facebook-oldalán.

Kapcsolódó:

Nézd meg a Thievery Corporationt Veszprémben, és kapsz mellé egy fesztivált!