Antonio Spadaro olasz jezsuita teológus több alkalommal is találkozott az olasz-amerikai filmrendező Martin Scorsese-vel, és ilyenkor hosszas beszélgetéseket folytattak hitről, életről, Jézusról, Ferenc pápáról, meg persze filmekről is. A Beszélgetések a hitről című könyv ezekből a mély, tartalmas és intellektuális eszemcserékből alakult ki.

Martin Scorsese ritkán jár templomba, ugyanakkor mélyen hívő ember, már csak olasz származása miatt is: ebben nőtt fel, fontos fiatalkori mentora, aki nagyon mély benyomást tett rá és máig hasznos élettanácsokkal látta el, egy pap volt, és még az is megfordult a rendező fejében, hogy papnak áll, de aztán kiderült, erre a szép hivatásra ő alkalmatlan. Egy filmrajongó ember, aki szereti Scorsese filmjeit, ezen a ponton lélegzik fel: szerencsére!

A rendező számára mindig is fontos téma volt a hit, áttételesen szinte minden filmjében felbukkan, és aztán vannak azok a munkái, ahol pedig ez a sorvezető. A The Last Temptation of Christ (Krisztus utolsó megkísértése) a maga idejében hatalmas botrányt kavart, mert Jézus emberi oldalára (is) fókuszált. A Kundun a 14. Dalai Láma történetét meséli el, mert bár a rendező maga katolikus, a tibeti buddhisták és főleg a vezetőjük hite mindig is mélyen érintette. Végül ott a Silence (Némaság), a legbrutálisabb film, ami valaha is készült a katolikus hitről (Mel Gibson hatásvadász Jézus-filmje elbújhat mellette), ráadásul egy japán regény alapján. Főleg utóbbit vesézik ki a beszélgetések során, gyakran érintve a kegyelem kérdését, ami végül is a legfontosabb, az egész kötetet átölelő fogalom a könyvben.

Scorsese beszélgetőpartnere egy jezsuita teológus-pap, Antonio Spadaro, ő jegyezte le kettőjük könyvét, mondhatni, ő volt az irányító vagy inkább a terelgető. Neki voltak kérdései a rendezőhöz, akinek pedig válaszai voltak. Spadaro személyében egy rendkívül széles látókörű, nyitott, kíváncsi és empatikus, röviden szimpatikus embert ismerünk meg, olyat, aki az egyház, a katolikus vallás jobbik arcát mutatja – éppen ezért egy nem-hívő ember számára is izgalmas és értékes, megfontolandó üzenetekkel teli olvasmány lehet a könyv. Persze hamar, még az előszóban kiderül Antonio Spadaro-ról, hogy ez nem véletlen: akárcsak a rendező Scorsese, úgy ő is a nemrég elhunyt Ferenc pápa odaadó híve volt. Egyébként pedig elég csak rákeresni a neten, és belenézni átható, tiszta tekintetébe – minden benne van.

Ez kis könyv annak, aki Martin Scorsese rajongója, kötelező olvasmány. Sokat árnyalódik a b rendezőről bennünk élő kép, ráadásul pár filmjének (az említetteken túl még a Dühöngő Bika, az Aljas utcák és a Megfojtott virágok) a kulisszái mögé is jobban bepillanthatunk. De elsősorban mégis azért fontos a kötet, mert megtudjuk belőle, a rendező hogyan látja a világot, milyen alapállásról gondolkozik meg cselekszik, és egyetlen mondatába sem tudunk belekötni, de nem is akarunk. Antonio Spadaro pedig méltó társa Scorsese-nek, a katolikusok szerethető és emberi oldalát mutatja felénk. Összességében két jó ember okos beszélgetéseit olvashatjuk, melyek a végére a lelkünkkel tesznek jót: feltöltik szeretetettel.

Martin Scorsese – Antonio Spadaro: Beszélgetések a hitről

Helikon

150 oldal, 4499 Ft