POP EYE

MAGAZIN

POP EYE
MAGAZIN

2026. november 21, szombat

Olvass bele Charles Bukowski most megjelent A harang senkiért sem szól című novelláskötetébe ‒ elsőként itt, a Pop Eye-on

Szerző: Pop Eye
2026-11-11

Megjelent a huszonegy éve indult Charles Bukowski-életműsorozat legújabb darabja, Pritz Péter fordításában. A harang senkiért sem szól negyvenhárom Bukowskitól megszokott minőségű novellát tartalmaz, melyek itthon még sosem jelentek meg. Emellett ez az első itthon kiadott kötet, amely Bukowski saját grafikáival illusztrált, és ettől még különlegesebb ez a kiadvány, amibe itt, a Pop Eye-on most bele is olvashatsz. A kötet bemutatója pedig november 18-án, este fél 7-kor lesz Budapesten, a Főfotóban, öt neves művésszel.

Egy, csak egy legény van talpon a vidéken – borítóterv: Győrösi Imre

A világ kedvenc Vén Kujonja, Charles Bukowski (1920-1994) mára az amerikai és a világirodalom egyik legismertebb, legtöbbet idézett, leginkább ünnepelt, de egyben ‒ nyers, szókimondó stílusa és züllött életmódja miatt ‒ az egyik legvitatottabb alakja is. Utánozhatatlan költő, regényíró és novellista.

Arról, hogy Bukowski zseniális novellaíró is, már eddig is megbizonyosodhattunk, hisz számos novelláskötete jelent meg már itthon, így a hazai Bukowski-olvasók minden bizonnyal örömmel veszik kézbe A harang senkiért sem szól című művét is, amely először jelenik meg magyarul. Ráadásul ez az első olyan könyv, amely Bukowski saját rajzaival, illusztrációival lát napvilágot, aminek köszönhetően még közelebb kerülhetünk az író világához.

A harang senkiért sem szól című kötetben (mely cím egyértelmű utalás Hemingway Akiért a harang szól című regényére) Bukowski 1948 és 1985 között írt novelláiból kapunk átfogó válogatást, illetve képet arról a kizökkent, beteg, kegyetlen, abszurd és tragikomikus világról, amiben élt, alkotott – és amiben, sajnos vagy nem sajnos, még mi is élünk a mai napig. Bukowski írásai máig relevánsak, kíméletlenül pontos és lényegre törő megfigyelései és megállapításai pedig akár figyelmeztetésnek, sőt, gyakran tanításnak is beillenek. 

A kötet felolvasóesttel egybekötött bemutatója november 18-án, szerdán este fél 7-től lesz (7 órás pontos kezdéssel), Budapesten, a Főfotóban, ahol a fordító, Pritz Péter rövid bevezetője után drMáriás képzőművész, zenész, a Tudósok frontembere, Kiss Tibi, a Quimby énekese, Menyhárt Jenő, az Európa Kiadó igazgatója, valamint Nagy Katica és Petrik Andrea színésznők olvasnak fel egy-egy tanulságos novellát a műből.

A FB-esemény

„Mindenki tartson ki, figyeljen, és valószínűleg küldök még utasításokat a jövőre nézve.” – fotó: Michael Monfort / a GABO Kiadó engedélyével

És akkor íme némi háttérinfó a kötethez a szerkesztő, David Stephen Calonne előszavából, majd egy részlet a könyv első, Egy kedves, megértő arc című novellájából:

Charles Bukowski pályája kezdetétől fogva szerette a rajzokkal illusztrált irodalmat. Egyik legkorábbi művét, a Matrix folyóiratban 1946-ban megjelent, The Reason Behind Reason című írását egy mozgalmas kis rajz díszíti, amelyen az antihős Chelaski komikusan hadonászik, szétvetett karokkal és kalimpáló lábakkal próbál elkapni egy repülő baseball-labdát. Pályakezdő éveiben, amikor 1942 és 1947 között keresztül-kasul bejárta Amerikát – és olykor pénzszűkében még az írógépét is zálogba kellett adnia –, Bukowski több, saját kezűleg nyomtatott, illusztrált novellát is elküldött Whit Burnettnek, a legendás Story magazin szerkesztőjének. Ezek között volt az Egy kedves, megértő arc is, amely egyértelműen mutatja, hogy a szöveget és a képet gyakran egymást kiegészítő elemekként képzelte el. Egy 1948 novemberében Los Angelesben kelt levelében ezt írta Burnettnek: „Azt hiszem, ebben különösen jól sikerültek a rajzok, és remélem, nem veszíti el a kéziratot.” Burnett arra biztatta Bukowskit, hogy gyűjtse kötetbe a rajzait, és többször is javasolta, hogy próbálkozzon regényírással. Bukowski 1946. október 9-én Philadelphiából egy rajzokkal illusztrált levelet küldött Caresse Crosbynak, a Portfolio folyóirat kiadójának. Ekkorra már kialakította jellegzetes, tiszta vonalvezetésű stílusát: kedves, minimalista, James Thurber rajzait idéző figurái szinte óhatatlanul rokonszenvet ébresztettek az olyan neves szerkesztőkben, mint Crosby vagy Burnett. A rajzokon egy döbbent férfit láthatunk palackkal a kezében, vonalakkal jelzett szemekkel; iszik, dohányzik, egy ágyban hever, fölötte csupasz villanykörte lóg, mellette függöny, a földön pedig üvegek hevernek. A szerző később napot, repülő madarakat és barátságos kutyákat is rajzolt hozzá. Pszichológiai szempontból nyilvánvaló, hogy ezek a szelíd humorú rajzok segítettek neki feldolgozni gyermekkorának súlyos sebeit: apja fizikai bántalmazását, a súlyos aknét, valamint azt, hogy német-amerikaiként kívülállónak érezte magát. A rajz médiumával kedvére játszhatott és szórakoztathatott – és ugyanezt kereste az írásaiban is.

Az Egy kedves, megértő arc című, önéletrajzi ihletésű novellában megjelenik egy motívum: egy megnyomorított pókot élve darabolnak fel a hangyák. A kép előrevetíti Bukowski számos későbbi művének alapmotívumát: a természetet, amelynek fogai és karmai vértől vörösek. A főhős Ralph – akárcsak a fiatal Bukowski – kibújik a katonai szolgálat alól, újságírói álmokat dédelget, és bebarangolja Amerikát Miamin és New Yorkon át Atlantáig. Bár sok tekintetben az író alteregója, a történetben Ralph apja és anyja már halott, miközben Bukowski édesanyja, Katherine csak 1956-ban, apja, Henry pedig 1958-ban halt meg.

Részlet a novellából:

EGY KEDVES, MEGÉRTŐ ARC

A szülei a szokásosnál fiatalabban haltak meg ‒ előbb az apa, nem sokkal később az anya. Az apja temetésére nem ment el, de az anyjáén ott volt. Néhány szomszéd emlékezett rá gyerekkorából, és „rendes kisfiúnak” tartották. Mások csak felnőttként ismerték már, amikor néha felbukkant egy-két hétre a házban. Mindig valami messzi városban volt ‒ Miami, New York, Atlanta ‒, az anya pedig azt mondta róla, újságíró. Amikor kitört a háború, és a fiú nem lett katona, az anyja ezt azzal magyarázta, hogy szívbeteg. Az anya 1947-ben halt meg, és ő, Ralph beköltözött a házba, és része lett a környéknek.

A szomszédok folyton figyelték, mert a környékbeliek tisztességes, átlagos életet éltek, mindenkinek saját háza volt, és abban is lakott, nem pedig bérelt lakásokban, így jobban tudatában voltak annak, ami körülöttük történik. Ralph idősebbnek tűnt a koránál, vagyis megviseltnek látszott. Néha viszont bizonyos megvilágításban már majdnem jóképű volt. A bal alsó szemhéja időnként tikkelt a furcsán csillogó szeme alatt. Keveset beszélt, de ha mégis, olyan volt, mintha viccelődne. Aztán odébbállt, vagy túl gyors, feszes léptekkel, vagy görnyedten, zsebre dugott kézzel, csoszogva.

Mrs. Meers azt mondta róla: – Kedves, megértő arca van.

Mások szerint gúnyos mosolya volt.

Rendben tartotta a házat bent is, meg a bokrokat és a gyepet is. Aztán eltűnt az autó, nem sokkal később pedig a hátsó udvarban három kiscica és két kölyökkutya jelent meg. Mrs. Meersnek, aki a szomszédban lakott, feltűnt, hogy Ralph sok időt tölt a garázsban azzal, hogy seprűvel söpri le a pókhálókat. Egyszer látta, hogy egy sérült pókot a hangyák közé dob, és végignézi, ahogy élve széttépik. Egy másik incidenssel együtt ez lett az első beszédtéma. A másik meg az, hogy egyszer lefelé jövet a dombon találkozott Mrs. Langley-vel, és azt mondta:

– Amíg az emberek nem tanulnak meg nyilvánosan üríteni és párzani, addig sem rendesen vadak, sem kényelmesen modernek nem lesznek.

Ralph részeg volt, és mindenki tisztában volt azzal, hogy gyászol. Az is feltűnt a szomszédoknak, hogy többet foglalkozik a cicákkal, mint a kutyákkal, már-már azért, hogy ezzel idegesítse őket, és ez természetesen furcsa volt.

Ralph továbbra is gyászolt. A gyep és a bokrok sárgulni kezdtek. Látogatók jöttek, akik későig maradtak, sőt néha reggel is látták őket. Voltak nők, vaskos, hangosan nevető nők meg nagyon sovány nők, lepukkant nők, idős nők, nők angol akcentussal, nők, akik állandóan a vécét vagy az ágyat emlegették. Nem sokkal később már éjjel-nappal jöttek-mentek az emberek. Ralphot néha napokig nem látták. Valaki hozott egy kacsát a hátsó udvarba. Mrs. Meers etetni kezdte az állatokat. Egy este Mr. Meers dühében rácsatlakoztatta a slagját Ralph csapjára, és alaposan végiglocsolta a házat. Senki sem állította le, sőt észre sem vették ‒ egy „sovány, szörnyű kinézetű férfit” leszámítva, aki szivarral a szájában jött ki a szúnyoghálós ajtón, elment Mr. Meers mellett, kinyitotta a szemétégetőt, belenézett, becsukta, majd visszament a házba.

Éjszakánként néha férfiak verekedtek az udvaron. Egyszer Mrs. Roberts (a másik oldalról) kihívta a rendőröket. Mire kiértek, már mindenki a házban volt. A rendőrök bementek, és sokáig bent maradtak. Aztán kijöttek, de nem vittek el senkit. A szomszédoknak már épp kezdett volna elegük lenni az egészből, amikor egyszer csak azt vették észre, hogy mindenki eltűnt. Még a kacsa is.

A kötetet itt tudod megrendelni

Charles Bukowski fordítva FB-oldal

Az első magyar nyelvű Bukowski vereseskötet, A vízben égni, tűzbe fulladni FB-oldala

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is
További cikkek a
rovatban:
További cikkek a(z)
rovatban: