„Nem bírom a törvényeket, az erkölcsöket, a vallásokat, a szabályokat. Nem szeretem, hogy a társadalom formálni akar” ‒ írja Charles Bukowski örök érvényű sorait A semmitől délre című kötetében is, amely most bő 15 év után újra megjelent Pritz Péter fordításában. Az alábbi cikkben beleolvashatsz Bukowski egyik legkedveltebb művébe, ami annyira időtálló, hogy akár ma is születhetett volna ‒ és persze ma is sokan felháborodnának rajta.

A világ kedvenc Vén Kujonja, Charles Bukowski (1920-1994) mára az amerikai és a világirodalom egyik legismertebb, legtöbbet idézett, leginkább ünnepelt, de egyben ‒ nyers, szókimondó stílusa és züllött életmódja miatt ‒ az egyik legvitatottabb alakja is. Utánozhatatlan költő, regényíró és novellista.

Bukowski először költőként lett ismert, bár szórványosan már a ’40-es években is kiadták novelláit magazinokban, underground folyóiratokban, majd első önálló novelláskötete 1965-ben jelent meg Confessions of a Man Insane Enough to Live with Beasts címmel, mely cím érdekessége, hogy egyben ez a jelen kötet utolsó novellájának címe is: Egy férfi vallomásai, aki elég őrült ahhoz, hogy bestiákkal éljen együtt.

Az eredetileg 1973-ban, South of No North címmel kiadott 27 zseniális, letaglózó, kíméletlen és kegyetlenül szórakoztató novellát tartalmazó remekműve Magyarországon először 2009-ben jelent meg A semmitől délre címmel, és már legalább tizenöt éve beszerezhetetlen. Reméljük, így egyaránt örülnek majd a javított újrakiadásnak Bukowski azon régi rajongói, akik még nem olvasták ezt a kötetet, illetve azok is, akik most ismerkednek a világ egyik legkiemelkedőbb írójával. 

„Nagyon nehéz rangsorolni az eddig magyarul megjelent Bukowski-novellásköteteket, mert tényleg egyik jobb, mint a másik ‒ mondja a fordító, Pritz Péter ‒, de sokáig A semmitől délre volt a kedvencem. Aztán jöttek az újabb novelláskötetek magyarul, akkor meg azok lettek a kedvenceim. Most, hogy nagy örömömre újra megjelenhet ez a kötet, és figyelmesen végigolvastam, illetve ahol kellett, javítottam az eredeti fordítást, már teljesen össze vagyok zavarodva, hogy most akkor ezt szeretem-e a legjobban vagy valamelyik másikat. Azt hiszem, mostantól azt, amelyiket éppen olvasom. Biztos vagyok benne, hogy aki kézbe veszi A semmitől délre kötetet, az is így lesz vele. Zseniális darabja ez is a Bukowski összesnek.”

A semmitől délre könyvbemutatója 2026. július 18-án, este 6 órától lesz az óbudai Textilgyárban, ahol Nagy Katica és Porogi Ádám színészek, valamint a fordító, Pritz Péter mutatja be a kötetet. Az eseményre mindenkit szeretettel várunk.

Részlet a könyvből:

MAJA THURUP  

Az ügy jelentős médiafigyelmet kapott mind az írott sajtóban, mind a televízióban, és a hölgyet megbízták, hogy írjon róla egy könyvet. A nőt Hester Adamsnek hívták, kétszer vált el, és két gyermeke volt. 35 múlt, és valószínűleg ez volt az utolsó nagy dobása. Már megjelentek rajta a ráncok, egy ideje már lógott a melle, a bokája és a vádlija vastagodott, és mintha egy kis pocakja is lett volna már. Amerikát arra tanították, hogy a szépség csak a fiatalokban él, főleg a nők esetében. De Hester Adamset körüllengte a frusztráció és az elkerülhetetlen vereség sötét bája; ólálkodott körülötte az elkerülhetetlen vereség, és ettől valami szexuális pluszt kapott, mint egy hervadó, kétségbeesett, de mindenre elszánt nő, aki egyedül ül egy férfiakkal teli bárban. Hester körülnézett, nem nagyon kapott ígéretet az amerikai férfitól, mire fogta magát és felszállt egy Dél-Amerikába tartó gépre. A dzsungelbe egy kamerával, egy hordozható írógéppel, vastagodó bokával és fehér bőrrel vette be magát, ahol szerzett magának egy kannibált, egy fekete kannibált: Maja Thurupot. Maja Thurupnak roppant karakteres arca volt. Úgy tűnt, a vonásait ezer másnaposság és ezer tragédia festette meg. És így is volt: mind az ezer másnaposság megvolt, tragédiája azonban egyvalamiben gyökerezett: hogy túlságosan megáldotta őt az Ég, túlságosan. A falujában egyetlen lány sem volt hajlandó vele kezdeni. Két lánykát is halálra sújtott a szerszámával. Az egyiket elölről hágta meg, a másikat hátulról – az eredmény ugyanaz volt.

Maja magányos férfi volt, és csak ivott, és szomorkodott azon, milyen egyedül van, mígnem egy napon megjelent útikönyvével, kamerájával és fehér bőrével Hester Adams. Miután bemutatták őket egymásnak, és a tűz mellett elfogyasztottak néhány italt, Hester belépett Maja kunyhójába, és elvett mindent, amit Maja adni tudott neki, majd kért még belőle. Ez mindkettőjük számára maga volt a csoda, egy három napos törzsi ceremónia keretében össze is házasodtak, ami alatt foglyul ejtett dzsungellakókat sütöttek meg és szolgáltak fel, fergeteges tánc, ivászat és varázslás közepette. Amikor a nagy ünneplés véget ért, és elmúlt a másnaposság, akkor kezdődtek a bajok. A sámán, miután feltűnt neki, hogy Hester nem vette ki részét a ropogósra sütött ellenséges törzstagok elfogyasztásából (akiket pedig ananásszal, olívával és különféle magvakkal ízesítettek), kijelentette, hogy Hester márpedig nem valamiféle fehér istennő, hanem a gonosz Ritikan isten egyik lánya. (Évszazadokkal azelőtt Ritikant kiűzték a törzsi mennyből, miután nem evett mást, mint zöldséget, gyümölcsöt és olajos magvakat.) Ez a bejelentés viszályt szított a törzsön belül, és Maja két barátját hamarjában le is mészárolták, amiért azt állították, hogy a puszta tény, hogy Hester elbírt Maja óriási szerszámával, önmagában csodának számít, az pedig, hogy más formában nem fogyaszt emberi húst, szerintük megbocsátható – átmenetileg, legalábbis.

Hester és Maja Amerikába menekült – North Hollywoodba, hogy egészen pontosak legyünk –, ahol Hester megtette a szükséges lépéseket, hogy Maja megkaphassa az állampolgárságot. Hester, aki annak idején tanárnő volt, hozzálátott, hogy Maját kitanítsa a helyes öltözködési szokásokról, a kaliforniai borokról, a televízióról, arról, hogyan kell bevásárolni a közeli Safeway üzletben, valamint angolra is oktatta. És Maja nem csak nézte a tévét, meg is jelent benne Hesterrel együtt, és szerelmi kapcsolatukat a nagy nyilvánosság előtt is bejelentették. Aztán hazamentek North Hollywood-i lakásukra, és szerelmeskedtek. Utána Maja fogta az angol könyveit, leült a szőnyeg közepére, sört ivott meg bort, törzsi dalokat énekelt, és bongón játszott. Hester pedig a Hesterről és Majáról szóló könyvén dolgozott. Amit már várt egy nagy kiadó. Nem volt más dolga, mint megírni.

Egy reggel, úgy 8 óra körül az ágyban feküdtem. Előtte való nap 40 dollárt vesztettem a Santa Anita-i pályán, a California Federalnál vezetett lakossági folyószámlámon lévő tartalékaim vészesen kimerülőben voltak, és már vagy egy hónapja egy rendes sztorit se írtam. Megszólalt a telefon. Kinyitottam a szemem, öklendeztem egyet, köhögtem, majd felvettem.

– Chinaski?

– Igen?

– Dan Hudson vagyok.

Dan a Chicagóban székelő Flare magazin vezetője volt. Jól fizetett. Ő volt a főszerkesztő és a felelős kiadó is.

– Hello, Dan.

– Ide hallgass, találtam valamit, ami épp neked való.

– Na persze, Dan. És mi lenne az?

– Szeretném, ha meginterjúvolnád azt a kurvát, aki hozzáment ahhoz a kannibálhoz. És JÓ SOK szex legyen benne. Keverd a szerelmet a horrorral, érted miről beszélek?

– Értem hát, egész életemben mást se csináltam.

– Kapsz 500 dollárt, ha legkésőbb március 27-ig leadod.

– Dan, 500 dollárért Burt Reynoldsból leszbikust csinálok.

Dan megadta a címet és a telefonszámot. Felkeltem, arcot mostam, bekaptam két Alka-Seltzert, kinyitottam egy üveg sört, és felhívtam Hester Adamst. Azt mondtam neki, hogy szeretném úgy megjeleníteni a kapcsolatát Maja Thuruppal, mint a 20. század egyik legnagyobb románcát. A Flare magazin olvasói számára. Biztosítottam, hogy a sztori hozzásegíti majd ahhoz, hogy Maja mihamarabb megkapja az amerikai állampolgárságot. Az interjút délután egyre beszéltük meg.

         Egy lift nélküli ház harmadik emeletén lakott. Ő nyitott ajtót. Maja a földön ült, kezében a bongójával, és középkategóriás portóit ivott, üvegből. Mezítláb volt, szűk farmerben és fehér, zebracsíkos pólóban. Hesteren ugyanaz volt. Hozott egy üveg sört, kivettem egy szálat a dohányzóasztalon fekvő csomag cigarettából, és nekiláttam az interjúnak.

– Mikor ismerkedett meg Majával?

Megmondta. A pontos időt, és helyszínt is közölte.

– És mikor kezdett gyengéd érzelmeket táplálni Maja iránt? És mi váltotta ki önből?

– Nos – kezdte Hester –, az úgy volt, hogy…

– Szeret ő én, amikor adom neki szerszám – szólalt meg Maja a szőnyegről.

– Egész hamar megtanult angolul, ugye? – jegyeztem meg.

– Igen, fantasztikusan gyorsan tanul.

Maja megfogta az üveget, és jól meghúzta.

– Én beletenni ezt őneki, ő mond mindig: „Úristen, Úristen, Úristen!”, ha-ha-ha-ha!

– Maja fizikuma bámulatra méltó – mondta Hester.

– Eszi is – mondta Maja. – Jól eszi. Mély torok van, ha-ha-ha!

– Első pillanattól fogva megkedveltem Maját – mondta Hester. – A szeme, az arca… tragikusan szép. És ahogy megy. Olyan a járása, akár egy tigrisé.

– Baszni – mondta Maja. – Mi csak baszni, baszni, baszni, baszni, baszni. Maja fárad.

Maja ismét meghúzta az üveget, majd rám nézett.

– Te baszni ő. Én fárad. Ő nagy éhes alagút.

– Majának remek és egyéni humorérzéke van. Ezért is kedveltem meg már mindjárt az elején.

– Egy kedvelés van neked bennem. A telefonoszlop méret pisacső – mondta Maja.

– Maja reggel óta iszik, kérem, nézze el neki – mondta Hester.

– Talán jöjjek vissza máskor, ha egy kicsit jobban lesz?

– Igen, szerintem jó ötlet.

Megbeszéltük Hesterrel, hogy másnap délután kettőkor újra ott leszek.

Ne keresd a könyvet, itt van.

Könyvbemutató július 18-án, este 6-tól Óbudán, a Textilgyárban