Személyes emlékek kötnek ehhez a nagylemezhez, zenei ébredésem hajnala, de persze nem ezért emlékezünk meg róla, hanem azért, mert 45 éve jelent meg, és jövőre a Budapestre érkező Sting könnyen lehet, hogy játszani fog róla pár számot háromtagú, vissza a gyökerekhez tapusú zenekarával.

A különös című Zenyatta Mondatta 1980. október 3-án jelent meg, és ez volt a Sting, Andy Summers és Stewart Copeland alkotta trió harmadik nagylemeze. Akárcsak a zenekar többi albuma, úgy ez is elég jól szerepelt: az angol albumlistán az első lett, Amerikában az 5., és majdnem minden ország listáján az első ötbe került. Ezen a lemezen szerepel többek között az a Police-szám (De Do Do Do, De Da Da Da) is, amit elég sok rajongó szívből gyűlöl, és bár megértjük az ellenérzésüket, mert kicsit tényleg tenyérbemászó a dal, de mi azért elviseljük. Meg cserébe viszont olyan számok szerepelnek a nem túl hosszú, mindössze 38 perces lemezen, mint a Don’t Stand So Close To Me, a Canary In a Coalmine, a Man in a Suitcase, a Driven to Tears, és végül is felsorolhatnánk a teljes számlistát, mert mindegyik dal pazarul sikerült.

Sting jövő nyáron egyébként újra Budapesten lép fel, és amolyan vissza a gyökerekhez típusú koncertet ad egy dobos meg egy gitáros társaságában, így sok Police-számot is előad majd. Reméljük, a Zenyatta Mondatta dalai sem maradnak ki.

Nekem egyébként ez a lemez volt az első találkozásom a zenekarral. Általános iskolás voltam még, de már akkor nagyon érdekelt a zene, és a zenerajongó unokabátyáim (akik jó pár évvel idősebbek és zeneileg tapasztaltabbak voltak mint én) nyomták a kezembe egy Doors lemez társaságában (nem a megjelenés évében, hanem 2-3 évvel később), hogy akkor majd ők befolyásolják, merre haladjon az ízlésem. Utólag is köszi nekik, meg persze a Police-nak is.