A nyúlon meg a hip-hopon túl – Meghallgattuk DJ Bootsie új nagylemezét
Szerző:
2026-06-28
DJ Bootsie, akinek a Solymosi Vilmos név szerepel a személyi igazolványában, Atlas of Sisyphus címmel május 29-én kiadta (a Bartokosmosszal együtt) hatodik nagylemezét. Sosem titkoltam, hogy mennyire szeretem a szkreccsvarázsló lemezeit, és az, amire titkon vártam, az pont ezzel a 2026-os lemezzel érkezett meg: a hip-hop már csak távoli emlék, egykori kiindulási pont, hála neki, de az új album anyaga már inkább egy elsőre megfoghatatlan zenei káosz, amit egyetlen ember képes átlátni: DJ Bootsie. Ő az, aki csodás, csak rá jellemző rendet vág ebben a látszólagos zűrzavarban.
Gyoran tudjuk le a statisztikát: DJ Bootsie hatodik nagylemezének Atlas of Sisyphus a címe, 2026. május 29-én jelent meg, 9 darab szám található rajta, és a zenei anyag összesen 39 perc és 19 másodperc – ami azonban olyan tömény és változatos és drámai zenei anyag, hogy az első taktusoknál elveszíti a hallgató az időérzékét, a számok pedig úgy folynak egybe, mintha egy szimfonikus művet hallgatnánk, amiben a tételek között csak azért van szünet, hogy a zenészek hajtani tudjanak egy lapot a partitúrában.
DJ Bootsie, hiába a hip-hop felől érkezett, amióta elindíult a szólókarrierje, lemezről-lemezre tágítja a műfaj határait, olyannyira, hogy a hatodik nagylemezére szinte teljesen lebontotta a falakat, és így egy végtelen hangtáj terül elénk, körénk. Vannak persze hip-hop ütemek és a műfajra jellemző szkreccselés, de a népzenei és kísérleti elektronikus zenei elemek, a kortárs zenei attitűd meg a technicista hangzás ezen az albumon már mindent felülír, a hip-hopot is beleértve. Ez az experimentális album olyan zenei anyaggal bír, amiben a hip-hop már csak az egyik összetevő, és még csak nem is a legfontosabb. DJ Bootsie 2005-ben vitorlát bontott a The Silent Partnerrel, majd elindult két évtizedes felfedezőútjára, időnként kikötött (ekkor jöttek az újabbnál újabb lemezek), idén pedig végre megérkezett oda, ahova tartott. Ez a kikötő, valamiféle végcél lenne az Atlas Of Sisyphus.
Amikor először (majd másodszor és harmadszor) meghallgattam az új nagylemezt, zavarba jöttem, és félre kellett tennem kicsit. Nem azért, mert sok, mert túl súlyos, mert túl nehéz, hanem azért mert túl egyértelmű volt. Ide tartottunk, ez jutott az eszembe, és ahhoz, hogy ezt biztosan meg tudjam fogalmazni, ahhoz kellett pár nap, sőt több mint egy hét szünet (és más zenék hallgatása), hogy szülessen egy kis távolság, és akkor vegyem elő újra. A biztos kijelentésekhez erre volt szükségem.
A lemez a címadó számmal nyit, ami színtiszta tragédia, a megrendült állapot himnusza. Csak állunk ott földbe gyökerezett lábbal, elhagyatva, és zúdul ránk a hangeső. Nem tudjuk, mi jön, és amikor megérkezik, azonnal kiránt bennünket az elárvultság melankóliájából a brutális nyersesség, amit a Delon hoz magával. A letarolt táj fölött gyűlnek a viharfelhők, a nem is oly messzi távolban már a villám nyúlós csápjai verik a földet, úgy csapkodják, mint nyitott tenyerek. De a világégés elmarad, a tűz tisztító hatású, hogy a csillapodtával végre új világ sarjadjon.
A folytatás épp oly váratlan, mint az előzmény: a Maligan Circus bizarr etno-break, ami középtempós ugyan, de olyan elánnal húz maga után a rézfúvós menet, mintha kétszeres sebességen zajlanáak az események. Villámgyorsan épül fel az új világ alapja. A nagyívű, technós Headless Horserider is ezen az úton halad, méghozzá a beteljesülés felé: az Orion Waltz nemcsak szám szerint a lemez középső darabja, hanem minden tekintetben az album origója. Végigtekintünk a szépen virágzó, alakuló tájon, összegzünk, teleszívjuk magunkat friss levegővel és új terveket szövünk. Akinek eddig nem volt hite a jövőben, abban most biztosan megszületik.
Kisarjad az első növény (Virág), majd szaporodni kezd a táj, az új világ, minden burjánzó és eleven lesz (Far Hiro). De a történelem mindig ismétli önmagát, és a végső kérdésre a válasz is mindig ugyanaz marad, hiába teremtődnek újabb és újabb világok és velük lehetőségek. A felhők előbb-utóbb utolérnek (Gate Of Icarus). Ez a konklúzió. Ám a lemezt záró Koda mégsem enged teret az újabb tragédiának, inkább nemes módra szembenéz vele, és erőt mutat. Így menetelünk el a végéig, csakazértis-üzemmódban. Mert amíg világ a világ, és benne ember az ember, addig a remény hal meg utoljára.
A teljes lemezt ITT tudjátok meghallgatni.
DJ Bootsie legközelebbi fellépései:
Július 1-jén Silent Disco a Light Art Múzeumban
Július 9-én Symphotronic a Margitszigeti Színház – Kerengőjében
Kapcsolódó DJ Bootsie-cikkek:
Link interjú Lázár Tiborral, a DJ Bootsie Trio és Quartet dobosával
