Barátunk, Henri Gonzo, a Fran Palermo frontembere, május 9-én egy különleges helyszínen, Győrben egy temploban lépett fel másik zenekarával, a Papírsárkányokkal. Ő az első vendégszerzője SZEMÉLY SZERINT című rovatunknak, amelyben személyesebb hangvételű cikkeinket olvashatjátok. Henri néhány mondatban és pár fotó kíséretében összefoglalta nektek és nekünk, hogy milyen élmény volt egy templomban koncertezni.

Május 9-én, egy péntek estén először léptünk fel az idén húszéves Öt Templom Fesztiválon, azon belül is a Győri Református Templomban.

Olyan ember vagyok, aki folyton kutatja-keresi az izgalmas koncerthelyszíneket, azokat, amelyek eltérnek a megszokottól. Ilyen volt például, amikor a Fran Palermóval egy bauxitbányában vettünk fel koncertfilmet, vagy mikor a pusztazámori kastélyba szerveztünk koncerteket, vagy említhetném még a manapság nagyon felkapott Fiumei úti temetőt is. Egyszóval nagyon megörültem, amikor a fesztivál szervezői ajtót nyitottak nekünk, és beléphettünk Isten házába. A Henri Gonzo és a Papírsárkányok repertoárjának melankolikus, neo-klasszicista hangszerelése jól illeszkedik egy katedrális visszhangos teréhez.

A zenekar nagyrésze Pestről indult, egyedül a hegedűsünk esett be Bécsből, még éppen egy gyors hangbeállásra. Erre az előadásra csak lábdobot és néhány csörgőt vittünk magunkkal, hogy ne csattogjon a hang a térben, és így a közönség számára is élvezhető legyen a műsor. A helyszínen nagyon kedves fogadtatásban volt részünk. A helyi lelkész konferált fel minket, és egész sokan eljöttek, pedig aznap a 30Y mellett még számos más izgalmas esemény is volt a városban. A koncert után ráadásul maradt még arra is időnk, hogy rövid teológiai diskurzust folytassunk a lelkésszel a templomkertben.

Az ország egyik legkülönlegesebb vidéki fesztiválját egy évben kétszer is megrendezik: előbb tavasz végén, majd télen. Már csak ezért is érdemes ellátogatni a vizek városába, Győrbe.